Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1905

89

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1905

günk és Palliardi főhadnagy. 9-én átmentem Mezőhegyesre, visszaadni Spilka Zsiga látogatását, s mindjárt a korai ebéd után átmentem vele s fiával Mezőkovácsházára Spilka Tóniékhoz. Én jól töltöttem az időt, de este itthon nagyon nyomott volt a hangulat s azt másnap, 10-én csak részben enyhítette Számek látogatása, ki a nap közepén hat órát velünk töltött. Alig ment haza Temesvárra, este 7-kor feleségemmel és Móricz Iduskával mi is hazaindultunk, ezer csókkal búcsúzva unokáinktól. De Tövisen túl, hol Idus Székelyudvarhely felé tért el, feleségem sírva panaszolta, hogy leánya, veje, betegsége ideje alatt nagyon ridegen bántak vele, s megérte, hogy leánya a búcsúzásnál nem csókolt neki kezet.

Kolozsvár, júl. 11.

Hajnalban érkeztünk haza, s pár órát alhatván, feleségem nyugodtabban fogta fel a helyzetet, s nem engedte meg, hogy Mariskát megdorgáljam. Itthon láthatólag jobb kedvű; de baja miatt

júl. 12-[én]

Szabó Dénesnél jártunk tanácsot kérni. Teljes nyugalmat ajánlott ő is, Török házi doktorunk is. Este megérkezett Duschek Mariska, hogy addig, míg feküdnie kell, a háztartást vezesse, s vele kissé elbeszélgessen.

Júl. 15–22. [között]

feleségem folytonosan feküdt, de szinte derült nyugalommal; olvasgatással töltötte az időt. Én ezalatt Ferenc József életrajzán dolgozgattam.

júl. 23–25.

Júlia a szobát őrizte, de fenn járt.

júl. 26.

Elmentünk együtt Törökné neve napjára, sőt

júl. 29-[én]

az Erzsébet úti nyári vendéglőbe is.

júl. 30–aug. 10.

Feleségem ismét feküdt, már valamennyire beletörődve, hogy annak egyelőre így kell lennie.

aug. 11.

Wagner János kérdi, nem pályázhatnék-e ő esetleg a Borbás helyére? Borbás Vince ugyanis, a növényrendszertan tanára, még július 17-én meghalt (20-án meghalt a derék Réti Márton piarista is, a katonák kedves papja). Azonban, ahogy Farkas Gyulától és Tangltól (júl. 27. óta tegező barátomtól) tudom, a Természettud. Kar nem akar többé második botanikust, és valószínűleg „konvertálja” a katedrát csillagászati tanszékké, br. Harkányi részére.

aug. 12.

Tegnapelőtt volt Toldy Ferenc születésének századik évfordulója. Ez alkalomból Toldy Lászlóhoz ezt a levelet intéztem:

„Tisztelt Barátom! Dicső emlékű édesatyád születésének századik évfordulóján Előtted, mint a családnak előttem ismert nagyérdemű tagja előtt, fejezem ki azt a végtelen tiszteletet, amelyet én mindenkor éreztem, s az emlékeknek összetorlódásakor különösen ma érzek a magyar irodalom kincstárnoka iránt. Valóban hálás tanítványa vagyok, és soha nem felejtem el azt a szeretetet, amellyel különösen bibliográfiai csekély törekvéseimet észrevette és gyámolította, kegyelettel őrzöm azt az egy-két füzetet, amelyet tőle magától kaptam s új, meg új lelkesedést és tanulságot merítek becsesnél becsesebb műveiből, melyeknek nagy része most is fénylik, mint nap, ragyog, mint