Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1914
437 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1914 szept. 30. A ref. kollégium VII. osztályában órám végeztével egy fiú (Balla Ferenc) elém állt, kis beszéd kíséretében átadott egy 29 aláírással ellátott nyilatkozatot, hogy ők önkéntesek akarnak lenni, s kért, hogy érettségi bizonyítvány nélkül is eszközöljem ki önkéntesi kiképzésüket, mert a harctérre akarnak menni. Igazán megindultan dicsértem meg lelkesedésüket, de figyelmeztettem őket, hogy mint mindenhez, a katonasághoz is szokni kell, nem lehet a dolgot egy téli hadjáraton kezdeni, mely még edzett férfiakat is erős próbára tesz, és a hazának jobb szolgálatot tesznek, ha itthon tanulással és testük edzésével készülnek arra az időre, mikor rájuk kerül a sor. Különben is mint leendő katonák, tartsák meg a rendet, s elsősorban az igazgató atyai tanácsát hallgassák meg. Ezt meg is ígérték. Ezek a derék fiúk különben nyolcvanad magukkal, mint cserkészek, a sebesültek behozatalánál igen jó szolgálatokat tesznek a mentőknek. – Hivatalomban viszont a Keresk. Iskola és Akadémia igazgatója, Széplaki figyelmeztetett, hogy a szülők egy része búsul, mert felhívásomra fiaik az ő engedelmük nélkül jelentkeznek az akadémiai önkéntesek altiszti iskolájába, sőt az iskolába sem járnak, mert ők úgyis katonák lesznek. Megnyugtattam, s megígértem, hogy a fiatalokat a helyes eljárásra figyelmeztetem. Máig 92 fiú jelentkezett az altiszti iskolába, 75 pedig kórházi szolgálatra. okt. 1. Veress Endre magántanári habilitációja dolgában az én bírálatom s a Szádeczkyé ellenkezvén, a kar harmadik bírálónak Erdélyi Lászlót küldte ki. Karunknak népes ülése volt: 17-en voltunk jelen a magántanárok két képviselőjével. Szádeczky komám már hazaérkezett a háborúból; Hazai honv. miniszter nem tudott vele mit csinálni, aminthogy a hírlaptudósítókkal sem tud. – Szegény Persián Kálmán halálának híre (l. szept. 3.) megvalósult. Egy srapnel mellbe találta, elvérzett néhány perc múlva tisztiszolgájának karjai közt. A szolga megsebesülve most jött haza emléktárgyaival. Nyugodjék békében! okt. 3. Az unokák nagyban örvendeznek egy kölyökkutyának, melyet ma vett nekik nagymama. A kis komondort elnevezték „II. Burkusnak” (mert még sajnálják az elkóborolt elsőt), vagy röviden Bulinak,51 a s meg is rajzolták az arcképét saját szerkesztésű hetilapjaikba: Sanyi a Hírlap ba, Laci a Hetilap ba, Ivi az Érdekes Újság ba. okt. 4. A király neve napján templomban voltam a négy dékánnal; azután a dékánok – a jogkarinak kivételével –, eshetőségekre, jelenlétemben a quaesturában helyezték el karuk értékpapírjait és takarékpénztári könyvecskéit. Hja, az északkeleti felvidékiek már menekülnek a muszkák elől! okt. 5. Megkezdettem előadásaimat az egyetemen, hol az elég szépszámú hallgatóság éljenzése fogadott délben. Átmenet a középkorból az újkorba c. előadásomat 52 azzal ve zettem be, hogy megemlékeztem egyetemünk első katona halottjáról, Szónya Károly orvosnövendékről, kit a hadjáratban kapott dizentéria ölt meg.53 Holttestét, melyre 51a Bodri lett belőle. 52 A Márki-hagyaték ezen a címen egy korábban tartott előadássorozat anyagát őrzi: Márki Sándor: Átmenet a középkorból az újkorba. 1898. SZTE KK RKT MS 172. Kőnyomat, idegen kéz írása, 223 f. 53 Szónya Károly. Márki Sándor dr. október 5-én ezzel a megemlékezéssel vezette be idei egyetemi előadásait. Ujság , 16. évf. 1914. okt. 6. 245. sz.
