Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1914
438 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1914 „Hős fiának a kolozsvári egyetem rektora és tanácsa” címmel koszorút tétettem, már reggel elszállították Tasnádra. Ezen megemlékezés után arról beszéltem, hogy az egyetemen a hadi tudományokat is kell tanítani, s az ezeket hallgatók kollokviumait az egyéves önkéntesi vizsgálaton mint kész feleletet elfogadni. – Délután a Dósa-fölkelés négyszázadik évfordulójának emlékére Európai jobbágymozgalmak a XIV–XIX. század ban címmel kezdtem meg egyórás előadásaimat. okt. 6. A városon nagy bódulás volt arra a hírre, hogy az oroszok betörtek Beszterce-Naszódba. Akik 400–1000 betörőről hallottak, már 400 000-ről kotyogtak. A riadó fúvása még jobban megszédítette őket. Erdélyi Pali, Pósta Béla már a kezelésük alatt álló gyűjtemények mentésére gondoltak, de – Alfréd útján a térparancsnokság híreit ismervén – nem intézkedtem. Nemcsak ide érkeztek menekülők, hanem innen is sokan „menekültek”. A kishitűekhez szép, megnyugtató beszédet intézett Barabás Samu a ref. templomban, hol én is megjelentem, ez lévén az idén az egyetlen nyilvános megemlékezés az aradi vértanúkról. (A pártkörökbe, hol szintén voltak megemlékezések, nem járok; azok különben is zárt testületek.) okt. 7. A ref. teológusok (kik egyúttal filozófusok is nálunk) 32-en jelentek meg nálam, mint rektornál, s kijelentették, hogy a papságukkal járó kiváltságról lemondva, készek beállni önkénteseknek, ha csakugyan felállítják az akadémiai önkéntesek altiszti iskoláját. Nagyon megdicsértem hazafias felbuzdulásukat, de jeleztem, hogy felhívásomra már 130-an jelentkeztek, tisztek hiányában aligha állítják föl. A minisztériumnál már kétszer megsürgettem a dolgot, s ma megint táviratoztam a Honvéd. Minisztériumhoz, mert a ma kezdődött sorozáson a fiatalság nem tudja, mihez tartsa magát. A tegnapi felfordulást követő jó hírekre a közönség ma már megnyugodott; de ma minket is fölkeresett egy dési „menekült” család: Móricz Sándorné két kisfiával. – Különben ma kihúzattam egy nagyon lógó fogamat. okt. 8. A különben mindig nagyon nyugodt Lechner panaszkodott, hogy hős fiának, Gedeonnak sorsa nagyon aggasztja, nem is tud aludni miatta. Attól tart, hogy könnyű sebével orosz fogságba esett. Keresztfiam, Szentkirályi Gyula hazautazott, mert ezen a sorozáson sem vették be katonának. okt. 9. Hivatalomban meglátogatott Tóth Lajos min. tanácsos, az egyet. ügyek referense és Korb műépítész. A Pasteur-intézetnek kat. kórházzá átalakítása ügyében járnak itten. A sebészeti és a belgyógyászati klinika kiegészítéseképpen 300 ágyat rendeznek be a katonák részére, s így összesen 600 ágyat adhatunk a sebesülteknek. – A katonák számára feleségem és lányom versenyezve horgolnak már hetek óta mindenfélét; a hósapkák horgolásában feleségem előbb lévén, a gyerekek mindent elkövettek, hogy nagymamát könyvvel, beszéddel stb. tartsák s – így adjanak időt anyjuknak, hogy utolérje nagymamát, aki azonban átlátott a szitán s tovább kötögetett. Ivi tanakodott nagymamával, mit vegyen bátyjának, Sanyinak születésnapjára. A papiros katona 35 fillér, a tartó hozzá 10 fillér. Ez sok. Hát inkább könyvet vesz neki – 1 koronáért. Ilyen matematikus az öreg.
