Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1914
436 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1914 szept. 23. Leányom lakodalmának évfordulója. Adjon Isten neki és családjának boldogságot! szept. 24. A honvédelmi s a kultuszminiszterek vadonatúj Pasteur-intézetünket felszabadította a katonai beszállásolásoktól, minekutána benne 9 héten át állandóan több száz katona tanyázott. szept. 25. Feder Ottó városi tanácsos, egy főhadnaggyal, kárpótlásul az egyetemen kért tőlem termeket és folyosókat a sebesültek elszállásolására. Minthogy a Pasteur-intézetet amúgy is nekik tartjuk fenn, itt csak az Atlétikai Klub helyiségeit adhattam át nekik, pedig ezeket is éppen most hozattuk teljesen rendbe. Ma viszont az Egyetemi Kör helyiségit is kiüríttettem az unitárius gimnázium osztályai számára, mivel a gimn. épület maga is katonai kórház. Rövid időn [belül] 10 000 katonát kell a városnak elszállásolnia, a sebesültekről nem is szólva. Ma igazolványt adtam az akadémiai altiszti iskolákba önként jelentkezett hallgatóknak. A sebesültek kórházi kezelésére is 53 hallgatónk jelentkezett, s a jövő havi sorozások megint elviszik vagy 200 hallgatónkat, holott máris körülbelül 1000 hallgatónk áll a csatatéren; egynek, Kiss Lajos orvosnövendéknek, elestéről éppen ma értesültem. Vőm különben, mint Garzarolli őrnagy, térparancsnok ma személyesen értesítette, a térparancsnokság irodatisztje lett a háború idejére – s ezzel régi óhajtása teljesült. Isten segítse! Szentkirályiék ma lejöttek B[uda]pestről fiuk újabb sorozása érdekében; nálunk ebédeltek. Hivatalomban fölkeresett Szabolcska Mihály, hogy nálunk írassa be a fiát, aki most múlt 17 éves, de máris a háborúba akarna menni. Elbeszélgettem a költővel arról, hogy a háború mégis vallásosabbá, nemesebbé, hazafiasabbá, erkölcsösebbé teszi ezt az enerváltnak látszó nemzedéket. szept. 26. Szentkirályiék voltak nálunk B[uda]pestről. Holnap mennek haza; de a sorozás idejére nálunk hagyják fiukat (keresztfiunkat), aki most másodszor kerül sor alá. szept. 27. Márki Pista szept. 20-ról „Szerbiából” ír, persze közelebbi hely megnevezése nélkül. Jól van, most ő a 29. honvéd gyalogezred parancsnoka. Kér, ne hagyjam el családját, ha valami történnék vele. Majd csak hazasegíti az Isten. Szekér Béla öcsém sebesülten jött vissza. szept. 28. Erdélyi Pali tanakodott velem, hova szállítsa a könyvtár ritkaságait, ha arra kerül a sor. Pósta Béla pedig méltatlankodott, hogy csak incidentaliter tudta meg, hogy a Mensa felszabadult a katonai beszállásolás alól, s most sebtében kell értesítenie az ifjúságot. Zolnai keservesen panaszolta, hogy anyagi romlás szélén áll. szept. 29. Első rendkívüli tanácsülésünk elfogadta a katonahallgatókra, az év megkezdésére, a félévek ez évi beosztására nézve stb. tett javaslataimat; végül Kenyeres prorektor meleg szavakban ígérte meg, hogy az egész tanács támogatni fog ebben a nehéz esztendőben.
