Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1914
412 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1914 Kassa, máj. 2. Reggel 10 óra előtt látogatást tettem a Jogakadémia igazgatójánál és tanárainál, s velük és az ország minden részéből elég szép számban összegyűlt ifjúsággal együtt vonultunk a székesegyházba, hol Fischer-Colbrie püspök s gr. Apponyi Alb. jelenlétében Fodor Sándor prelátus-kanonok (Napóleon magyar életírója26 ) gyászmisét mondott II. Rákóczi Ferenc lelke üdvéért, s beszentelte a bujdosók sírja előtt felállított fejedelmi ravatalt. 11 órakor a színházba mentünk a matinéra. Puskás Jenő, a jogászok elnöke, lelkes elnöki megnyitót mondott, s Apponyi Alberttel és gr. Zichy Gézával együtt engem is üdvözölt. (A b[uda]pesti két egyetem nem küldött képviselőt.) Zichy saját Nemo operájából maga dirigálta a Rákóczi-kart, mire Apponyi elmondta gyönyörű emlékbeszédét, melyet elteszek Rákóczira vonatkozó gyűjteményembe. „Hogy ennek a nagy jellemnek – mondta többi közt – voltak emberi gyöngeségei, hát ki tagadja? Legkevésbé önmaga, ki Confessioi ban nyilvános gyónást tett a történelem ítélőszéke előtt. De micsoda perspektíva kell ahhoz, hogy valaki (=Szekfű) a gyarlóságok minden részletét összeszedje, és azt mondja: íme, ez Rákóczi! – Furcsa csillagászati tudomány az, amely a Napnak csak a foltjait tanulmányozva, azokat teljes összefüggésükben úgy mutatná be, hogy: íme, ez a Nap.” A közönség percekig tapsolt. Az ifjúság küldötteinek beszédei közül legjobban tetszett Buda Margit orvosnövendéknek, a Szent Margit Kör elnökének beszéde, melyről erősen látszott, hogy könyvemet olvasta. – A díszebéden Apponyival én ültem a főhelyen, de Apponyi a püspök vendége, gazdájánál megebédelve, s átöltözve, hogy automobilon azonnal Debrecenbe induljon a Kossuthszobor leleplezésére, csak az ebéd vége felé jött, mikor éppen engem köszöntöttek fel mindjárt Baintner bevezető és a kassai jogakadémia jövőjét gyászoló áldomása után. Apponyi tapsolt, éljenzett a nekem szóló beszédre, azután őt köszöntötte fel Eöttevényi Nagy Olivér jogtanár, mire Apponyi gyönyörű áldomásban válaszolt, férfias önérzetre, hazafias munkára buzdítván az ifjúságot. Miközben percekig tapsolták és éljenezték, odaszólt hozzám, hogy még ne köszönjem meg a rám mondott beszédet, mert akkor ő marad, pedig máris késett, és sietnie kell Debrecenbe. Nagy tüntetések közt távozott, mire azután én is mondottam áldomást. Ebéd után 4 órakor megkezdődött a különféle ifjúsági küldöttségek felvonulása zászlókkal, koszorúkkal a székesegyházhoz, melyet a búcsúsok amúgy is színültig megtöltöttek. Egyetemünk koszorúján ez állott: „A legnemesebb magyarnak – a kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem rektora és tanácsa”. Ezt egyetemünk két hallgatója (Bundialek és ...) vitte le a szent sírhoz, melyet máris a koszorúk özöne borított. Mélyen megindulva, azzal helyeztem el a dicsőséges fejedelem sírjára, hogy a kolozsvári egyetem, amely a fejedelem bölcsőjét őrzi, annál a koporsónál, melyet a kassai ifjúság őriz, szent fogadalmat tesz, hogy a dicsőséges fejedelem emlékét és nagy eszméit is megőrzi. A derék plébános, Konrády Lajos megszorította kezemet, megmutatta a bujdosók sírjait, panaszkodott a hely szűk volta miatt, s azután beíratta nevünket az emlékkönyvbe. Felejthetetlen és fölemelő látogatás volt ez a valóban legnemesebb magyarnál, kinek és a vele nyugvóknak az örök világosság fényeskedjék! Délután még Szabó Adorjánnal kirándultam villamoson a Csermelyhez, a szép utakon jó sétát tettünk, de az erős, kellemetlen és hideg szél miatt visszafordultunk. Vacsorán a konviktusban voltam Szepesi Gézával és Ráth premontrei pappal, az itteni kat. legényegylet felvirágoztatójával, kivel össze is barátkoztam. Vacsora után Gézával 26 Fodor Sándor; Marczali Henrik (bev.): Napoleon. Bp., 1912. 238 p. 2 t.
