Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1912
352 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1912 nyugalomba vonul, oda szeretne menni dolgozni. Beszélt az Orsz. Levéltár tervbe vett építkezéseiről, melyek a Bécsi kapu kaszárnyától az államnyomdáig terjedő négyszöget vennék igénybe, az átköltözés előkészítéséről stb. Karácsonyesténk kedves volt. A gyerekek töméntelen ajándékot kaptak; mindenik egy-egy istállót, amit apjuk fabrikált, teljes felszereléssel, – közös állatkertet, Lujzától, Tónitól, Hegedűséktől sok drága játékot, tőlünk – egyebek közt – télikabátokat stb. Este tízig nem bírtak betelni a sok játékkal és az új képeskönyvek olvasgatásával stb. Én Marcitól egy beégetéses kis ládát kaptam – Dósa György kéziratai számára. Vacsorán Ludmannék s Tóth Kálmán, Kovács Aladár is vendégeink voltak. dec. 25. A gyerekek majd fölvetették játékukkal a házat. Kis kocsijaikkal mind a hárman 252-szer (ők olvasták meg!) kerülték körül szobájukat, ami 2 1⁄2 km útnak felel meg. Napközben több vendégünk volt; ebéden és uzsonnán Ludmannék, vacsoránál csak a család. A Pesti Napló ban olvasom, hogy Párizsban Kont Ignác meghalt. Őszintén saj nálom. Párizsban s itt nálam is találkoztam vele, leveleztünk egymással. Az utóbbi években Rákóczi korára nézve a francia külügyminisztérium levéltárából becses közléseket tett. A magyar munkákat (az enyémeket is) szorgalmasan ismertette a francia folyóiratokban s nagy érdeme, hogy a magyar nyelv és irodalom tanítását bevitte a Sorbonne-ba. Nyugodjék békében! dec. 26. Vacsorán, de napközben is több vendégünk. A gyerekek 3 1⁄2 km rekordot csináltak (l. dec. 25.), s ezt „táviratban” tudatták velem. (Gyermek postajátékon.) dec. 27. Két hónapi pauza után színházba mentem. Részvéttel olvastam, hogy Réthy Lajos, Hunyad vm. nyug. tanfelügyelője, [az] Erd. Irod. Társaságnak tagja meghalt karácsony napján. Hunyadban sokat tett a magyarságért. Ny. b.! dec. 28. Egész nap a könyvtárban dolgoztam a Dósa-féle okiratokkal, melyeket az Orsz. Levéltár küldött le számomra kéthavi használatra – pár nap híján kéthavi használatra. – Este megint vendégeink voltak. dec. 29. Czirbusz írja, hogy úgy látszik, neki befellegzett: 1853–1913. zárulna élete. Visz sza a klastromba. Teleki Pál gr. Czirbusznak – asszisztense útján – azt üzente, hogy mondjon le katedrájáról, akkor összeköttetéseik következtében a Telekiek (!!!) jó penzióhoz segítik és tisztességgel félreállhat; vagy, ha ezt két napon belül nem teszi, oly botrányt csapnak, hogy kénytelen lesz szökni a katedráról, s akkor semmit sem kap.” 46 Ezek az urak, úgy látszik, Vaszary lemondatása után 47 az egyet. tanárok lemondatását is sportnak tekintik: a hercegprímás után az egyet. tanár – mindkettő csak simplex 46 A szövegben nincs nyitó idézőjel, s így nem dönthető el teljes biztonsággal, hogy Márki hol kezdi idézni Czirbusz Géza levelét. 47 Vaszary Kolos 1912. okt. 27-én mondott le az esztergomi érseki méltóságról. Lemondásának előzménye az volt, hogy gyenge egészségi állapota miatt nem vett részt az 1912-es bécsi eucharisztikus kongresszuson, s ezzel magára vonta az uralkodó neheztelését. Ezt azzal tetézte, hogy 1912 júniusában a véderőről szóló törvényjavaslat felsőházi vitáján sem vett részt. Helyzetét tovább gyengítették az érsekség birtokainak deficites gazdálkodásáról szóló hírek, amelyek miatt lemondása után vizsgálat is indult ellene. A lemondatás, a vizsgálat körülményei a kortársak egy részét felháborították.
