Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1911
291 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1911 ben N[agy]váradon engem mint premontrei tanított, még mint premontrei folyamodott tanári állásért a rimaszombati lut. gimnáziumhoz, s mikor megnyerte, a felében lut., felében ref. tanári kar gyűlésén megkérdezte, hogy már most – melyikük vallására térjen át? Első felesége meghalván, a ravatalánál félig leégett viaszgyertyákat zsebre dugta, és sötét délutánokon az iskolában azokkal világított; Banczikékat szintén biztatta, hogy hozzanak gyertyát, ha látni akarnak; hoztak is, néha 2–3 sorban égett egy-egy padban a gyertya. Mi Váradon 2–3 német mondatnál sohasem tudtunk többet lefordítani az ő óráján. júl. 11. Délben Fischer György besztercei szász gimn. igazgató és neje, Alfréd nagynénje, voltak vendégeink. Nauheimba mennek fürdőzni. júl. 12. Gössl Gézáék hazajöttek Marosújvárról. – A pályázatot a bp.-i egyetemen kihirdették a közjogi s közigazgatási és a középkori tanszékekre. Amaz Apponyi grófé, emez az enyém lett volna a karok akarata szerint. júl. 13. Az este érkezett lapokban olvasom, hogy 11-én délután keresztfiam, Márki Dénes késmárki keresk. isk. tanár a Tátrában lezuhant a Téry-csúcsról, melyre vezető nélkül akart feljutni. A járt útról letérve, új ösvényen akart a csúcsra érni, de elcsúszott és 30 m mélységbe zuhant. Turisták akadtak rá. Tegnap (12-én) hajnalban dr. Dalmady Zoltán fürdőorvos több turistavezetővel elindult az Öt-tóhoz, s hordozható ágyon beszállította. Eszméletlen volt, s feje bezúzva. – A fiú évek óta nem írt nekem, de most Dalmadytól táviratban kérdezősködtem állapotáról. – De. Gösslékkel Walz inspektor kalauzolása mellett bejártam a halálra ítélt régi botanikus kertet, melynek felső részéből a költözködést nagyjából már megkezdték a 19 holdas új (házsongárdi) kertbe. júl. 14. Dr. Dalmady tátrafüredi orvos távirati értesítése szerint Márki Dénest bal karja bonyolult törésével kórházba szállították Budapestre. júl. 15. Gössl Gézáék a reggeli gyorsvonattal hazaindultak Écskára. Ezt a tíz napot kedvesen töltöttük. A délutánt Moldován békási kertjében töltöttük. júl. 16. Délután zápor, villámlás, dörgés. A gyerekek a tünemény okát tudakolják apjuktól, s a két nagyobbik azután rekapitulálni törekszik a hallottakat. „Nem úgy van – önállóskodik Ivi –, a dörgés attól van, hogy az Istenke – összecsapja a két kezét.” júl. 18. Lacikát az új ház udvara kövezőjének kiskutyája játszás és ingerkedés közben bal karján könnyedén megharapta. Anyja azonnal kiszopta és szublimáttal jól kimosta a karcolást, amely nem is fájt a gyermeknek. A kutya egészséges. júl. 20. Vacsorán éjfél utánig nálunk voltak: Kuzsinszky Bálint (ki szerint is a bp.-i bölcsészeti karban „gyönyörű szép”-nek találták lemondó levelemet), Pósta Béla, Erdélyi László (ki tegnap 20 üveg somlyaival kedveskedett) és Banczik Samu. júl. 21. Vacsorán a kettős család Szentkirályi komáéknál.
