Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1910

251

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1910

azonban elmaradt, mert akkor szegény Imre bátyám temetésére hirtelen el kellett utaznom. Kétszer én is meglátogattam Temesvárott, hol teljesült legfőbb vágya: fölépíthette a piaristák új gimnáziumát és rendházát. Testvérünket sem gyászolhatnók jobban. Örök világosság fényeskedjék neki!

jún. 19.

Marcival és Idussal elmentünk meghallgatni Sanyi unokám első nyilv. vizsgálatát az unitáriusok dísztermében. Bátran, de kissé szórakozottan felelt. Jól olvasott, mert olvasókönyve minden darabját ösmeri; számtani föladata az volt, hogy fejből kiszámítsa, hogy ő és kistestvérei együtt hány évesek? Elszavalta Gyulai Pál Hadnagy uram

ját is, amelyre én tanítottam be. (Különben sok hosszú verset tud.) Jeles bizonyítványt és – amivel nagyra van – jutalomkönyvet kapott (Grimm-meséket) az iskolától. Én legújabb egyet. történelmem egy kötetét adtam a mai nap emlékéül derék tanítójának, Nagy Józsefnek, egyúttal új tanítványul bejelentettem Gál Kelemen igazgatónak második unokámat, Lacikát is.

jún. 20.

Nálunk ebédelt Marosújvárról Kirchner Gyula gyári mérnök (Vass Erzsi fia) és felesége; este pedig megérkezett „Lujza néni”.

jún. 21.

Lujza nénjöket a gyerekek nagy gaudiummal köszöntötték fel neve napján, amelyet kerti lakásunkban ültünk meg. Persze, megint volt ajándék és cukor. – Dr. Charles Vellay mint szerkesztő, munkatársnak szólít föl a Revue historique de la Révolution françaiséhez, de mindjárt – előfizetőnek is. A fősúly bizonyára az utóbbi felszólításon van.

jún. 24.

Ez isk. évben ma volt utolsó kari ülésünk. Hat esztendei szünet után Szádeczky és Pósta az erdélyi érmészetből újra magántanárnak ajánlották Tergina Gyulát, aki azonban 7 szavazattal 3 ellen elbukott. Már évek óta semmit sem dolgozik. – Ivánka unokámnak ma volt a neve napja, de ezt már tegnap megünnepeltük, s összecsókoltuk az öreget, aki tele van plezúrral és – jókedvvel. Áldja meg az Isten! – Az egyetemi tanárokkal a Pannonia-kertben együtt vacsoráztam Udránszky László rektor és Kolosváry Sándor tiszteletére, akik mind a ketten eltávoznak tőlünk, amaz Budapestre, emez nyugalomba. Szomorúbb, hogy örökre eltávozott Csernátony Vajda Gyula nyug. tanfelügyelő, aki ma 52 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. Míg ref. gimn. tanár volt, buzgón foglalkozott az irodalomtörténelemmel s különösen Petőfi-kutatásaival szerzett érdemeket. A besztercei, majd a kolozsvári tanfelügyelőség egészen elvonta tanulmányaitól, s az adminisztráció gondjai végre is kimerítették s nem közönséges elméjét homályba borították. Hozzám mindenkor igaz jó szívvel viseltetett s New York-i asztalunknál sokszor elbeszélgettünk. Nyugodjék békében!

jún. 25.

11 órakor temettük Csernátonyt. Nagy Károly igen szép egyh. beszédet tartott sírjánál, s valóságos parainézist intézett fiaihoz, akik elég szomorú viszonyok közt maradtak hátra. Az Erd. Irod. Társ. nevében Kovács Dezső beszélt.

jún. 26.

Holnap lesz László napja, de – vasárnap lévén – mi már ma ünnepeltük középső unokámat, Lacikát, aki büszke arra a címére, hogy „pocolista-jelölt”. Hejh, ha őt és kis testvéreit még mint „doktorokat” üdvözölhetném! No, de majd megsegíti őket a jó Isten nemcsak velem, de nélkülem is. Ivi különben Istvánffyéknál a nagy nap tiszteletére