Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1909

226

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1909

okt. 1.

Búcsúlátogatáson Bercsényi úti nyári lakásunkban. Mi félesztendő alatt talán 3–4 alkalommal háltunk kinn, de vacsorára majdnem mindennap kimentünk, s eljátszadoztunk kedves kis unokáinkkal. Vendégek is elég gyakran akadtak.

okt. 2.

Mariskáék ma beköltöztek városi lakásukba.

okt. 3.

Sanyi unokám, ki egy hónapig nálunk lakott, lement szüleihez. Egy napig beteg volt.

okt. 5.

Domanovszky Sándor bp.-i keresk. akad. tanár, egykori bp.-i gimn. tanítványom látogatott meg, pályázván a művelődéstört. tanszékre. Pályáztak: Komáromy András, Erdélyi László, Tóth-Szabó Pál, Domanovszky Sándor (talán jelölve is ebben a sorrendben lesznek), Bruckner Győző, Zoványi Jenő, Berecz Sándor, Varjú János, Turchányi Tihamér.

okt. 6.

Részt vettem az Egyet. Körnek a tizenhárom vértanú emlékezetére az aulában tartott emlékünnepén. Az igen szép beszédet Hock János képviselő mondta, aki különben az egész ünnepen mellettem ült.

okt. 8.

Megszüntettük a Tört. Szeminárium közös igazgatóságát. Most önállóak vagyunk. Én Schillinggel maradtam egy terembe, Szádeczky a leendő művelődéstörténelmivel egy másikba költözött át.

okt. 9.

Imprimáltattam a Művelődés könyvtárá

ban megjelenő Egyetemes történelmem

első 28 hasábját. Valahára habár, már mégiscsak kinyomtatják. (Bezzeg, Singer és Wolfnerék már 2. kiadást rendeltek a Magyarok történeté

ből, melyet Pallóssal írtam. 70 polg. leányiskolába hozták be, s egy hét alatt elfogyott az első 5000 példány.) – A város 3000 példányban ma bocsátotta szét a helybeli Rákóczi-emlék fölállítására buzdító felhívást, amelyet már harmadéve megírtam. Így sietnek!

okt. 10.

Szamosi Jánosról Csengeri az Erd. Irod. Társaságban meleg emlékbeszédet tartott. Este a bírák és ügyészek kongresszusának tagjai közül többen jöttek asztalunkhoz; így Grecsák Károly és Márkus Dezső.

okt. 11.

Első alkalom, hogy külön ebédeltünk a lányunktól, unokáinktól. Vacsora után szegény feleségem sírva panaszolta, mennyire csalódott vejében. Ezt a házasságot ő akarta, én elleneztem, s most nekem kell védelmeznem egy neveletlen katonát. Lányom, unokáim kedvéért, remélem, majd csak rendbe jövünk.

okt. 12.

Sanyika ma hatesztendős: és már hat hete jár iskolába. Szilaj kis csikóm már szokni kezd az iskola hámjához. Születésnapján is iskolába ment. A két kisebb feljött s délutáni szundikálásom idején fecsegtek. „Ne fecsegjetek annyit, mert nem tudok aludni.” – „Nagytata – szólt Ivi, a legkisebb –, aludjék szépen és – ne beszéljen annyit.” Íme, a rendreutasítás.