Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
22 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. követheti a három unoka cseperedésének fordulópontjait. Bár az évek folyamán Müller Alfréd állapota valamelyest javult, és 1914-ben ismét szolgálatot vállalhatott, ez a helyzet Márkit kimondottan nyomasztotta. Gyakran írt arról, hogy a héttagú családban – amelyhez német kisasszony és cselédek is tartoztak – ő az egyetlen aktív kenyérkereső. Márki a felső középosztály magas jövedelmű rétegéhez tartozott, pótlékokkal, lakáspénzzel együtt 10 000 korona fölötti egyetemi tanári fizetését több forrásból kiegészítette. A naplóban augusztus 25-e körül találjuk meg a gondosan lejegyzett évi pénzügyi mérlegeket. Eszerint időszakunkban évi jövedelme 13 783 és 25 829 korona között mozgott. A bevételek mindössze egyszer maradtak 15 000 korona alatt, egy olyan esztendőben, amikor az írással keresett honoráriumok nagyon szerénynek bizonyultak. Az évi kereset háromszor lépte át a 20 000 koronát, ezekben az években akadt valamilyen kiugróan magas kiegészítő jövedelemforrás. Az 1907/1908-as tanévben a dékáni illetmény közel 6000 koronára rúgott, s Márki egyetemi jövedelmének 44%-át tette ki. A mellékjövedelmek sorába tartoztak a doktori vizsgadíjak, a tanárvizsgálati díjak, az érettségi díjak, a kamatok és mindenekelőtt a honoráriumok. Egyszer megjelent egy szokatlan tétel, az 1908-ban záruló pénzügyi évben az almaeladás is hozott 520 koronát. Az almakereskedelem magyarázata az, hogy Márki lánya családja számára saját házuk felépüléséig nyaranta fél évre kibérelt egy nagy kertes házat, s ez idő alatt a kert jövedelmei is a bérlőt illették. A fizetések mellett a legkomolyabb tételnek a honoráriumok számítottak. Írásaiért általában ezres nagyságrendű összeg folyt be. A Rákóczi-kötetek és A műveltség könyvtárá ban kiadott világtörténete megjelenésekor könyvelhette el a legmagasabb honoráriumot, ez elérte a 10 215 koronát. Ez az összeg az 1908/1909. esztendő bevételeinek 40%-át tette ki. A kimondottan magas jövedelem nagyobb része a tágas lakás bérére, a nyári ház bérleti díjára, a család, a háztartás költségeire el is ment. Noha már nem vittek olyan nagy házat, mint fiatalabb korukban, de egy-egy névnapon ekkor is megjelent 20–40 vendég. S a családtagok és barátok közül szinte állandóan volt vendégük, a közelebbi rokonok olykor hetekig vendégeskedtek Márkiéknál. Ez a korabeli polgári élet részének, amellett a rokoni kapcsolatok ápolási módjának számított. Az idősödő házaspár szerény, 10 000 koronánál nem nagyobb megtakarítással rendelkezett. A biztonsági tartalékot még egy bankcsőd is apasztotta. 1911-ben történt egy nagy fordulat a család életében, Márki Sándor leánya és veje nagyszabású házépítésre szánták el magukat. Kolozsvár belvárosában vásároltak meg két telket és erre a szép és tágas telekre építtettek egy kétszintes 12 szobás házat. Az épület alatt pincét is építettek, s külön házmesterlakás tartozott hozzá. A telekvásárlás és az építkezés mintegy 82 000 korona költséggel járt. A házaspár számára az alapvető tőkét az a 43 000 korona jelentette, amit házasságkötésüket megelőzően Márki Sándor helyezett el kaucióként egy bankban. Ezt az összeget házépítés céljából a belügyminisztérium felszabadította. A költségek másik részét kölcsönből fedezték, de egy naplójegyzet elárulja, hogy a Márki házaspár megtakarításainak egy részével is támogatta a házépítést. 53 Ez a ház a család mindkét részének otthonául szolgált. A Müller család a földszintet, a Márki házaspár az emeletet foglalta el. Márkiék öt szobát használtak, a hatodik emeleti szoba fürdőszobával kiegészülve kiadandó garzonként szolgált. Egy hasonló, jövedelemtermelő garzont a földszintre is építettek. Márkiék az öt szobáért bérleti díjat fizettek, a tiszti nyugdíj mellett ez a bérleti díj, valamint a két garzonlakás bére 53 MSN, 3. köt. 1912. aug. 24.
