Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
21 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. mást követő iskolai évfolyamokhoz eljuttatott gondolatait, megállapíthatjuk, Márki Sándor korának legszélesebb körben ható történészei közé tartozott. A kortársak – hol elismerően, hol kritikus éllel – gyakran utaltak Márki különleges munkabírására és e tulajdonságából is eredeztethető szakmai pozíciójára. Például Heinrich Gusztáv 1912-es akadémiai főtitkári jelentésében a rendes taggá előlépett akadémikusok felsorolásakor Márkit „fáradhatatlan történetíró” minősítéssel illette.51 A napló tükrözi, hogy milyen hatékony hálózatépítő volt. Az egyetemről, a szakmájából, Kolozsvár társadalmából, népes famíliájából és baráti-ismerősi köréből mindenkit számon tartott. Jellemző, hogy ha valakivel tegeződni kezdett, a „pertu” időpontját általában feljegyezte naplójába. Megmaradt levelezése ugyancsak dokumentálja a hálózatépítő szenvedélyét. A Márki leveleit kutató aradi történész, Kovách Géza az Akadémia kézirattárában 8628 hozzá írt levelet talált, összesen 1743 személytől.52 Ez távolról sem a teljes Márki-levelezés, a szegedi Klebelsberg Könyvtárban lévő hagyatékában további vaskos levélkötegek találhatóak. A Márki Sándor körül kiépült hálózat naplójának forrásértékét jelentősen megnöveli, hiszen feljegyzéseinek köszönhetően a New York törzsasztalához leülő arisztokratáktól kezdve a középosztály tagjain keresztül az egyetemi szolgákig, mesteremberekig a korabeli Kolozsvár világából számos arcél elénk bukkan. A CSALÁDI HÁTTÉR Végezetül szót kell ejtenünk a napló állandó szereplőiről, a Márki család tagjairól, a családról. Márki Sándor életében szűkebb családja különlegesen fontos szerepet játszott. Az 1910-es évek elején, a budapesti egyetem már említett meghívása idején családi okok miatt hozott olyan döntést, amely lényegesen befolyásolta későbbi pályájának alakulását. A naplóban sokszor szerepel a „kettős család” kifejezés. A kettős család Márkit és feleségét, valamint leányát, vejét és három unokáját jelentette. Az előző kötet bevezetőjében szó esett arról, hogy Márkiék egyetlen leánya, Mária – Mariska, Marci – 1902-ben feleségül ment egy szász származású katonatiszthez, Müller Alfrédhez. A házasságot Márki leánya iránti szeretete és nagyvonalúsága tette lehetővé, hiszen vagyontalan veje helyett komoly anyagi megterhelést vállalva ő tette le a kauciót. Az ifjú házaspár a férj szolgálati helyén, Aradon kezdte meg életét. Rövid időn belül, 1903 és 1906 között három fiuk született: Sándor, László és Iván. A Márki házaspár rendkívüli szertettel fordult unokáik felé. Elmaradtak a korábban megszokott nyári nagy külföldi utazások, s ha tehették, Aradra utaztak. Ebben az időszakban Márki érettségi megbízottként is rendszeresen Aradra kérte magát. Minden derűsnek látszott, egészen addig, amíg Márki veje súlyosan meg nem betegedett. Amikor a mozgáskészséget befolyásoló idegi eredetű betegség jelentkezett, Müller Alfréd 33 éves volt, éppen harmadik gyermeküket várták. A súlyos helyzetben ismét Márki és felesége vette át az irányítást, leányuk családját Kolozsvárra költöztették. Ugyanabban a házban béreltek számukra lakást, ahol maguk is laktak. Ettől fogva a két család sorsa egészen repatriálásukig összefonódott. A napló olvasója nyomon 51 Heinrich Gusztáv: Főtitkári jelentés. Akadémiai Értesítő , 23. köt. 1912. 6–7. sz. 356. p. 52 Kovách Géza: Levelesláda . MNL BéML XIV. 85. c. Kovách Géza (1925–2004) aradi tanár, történész ira tai. Kovách Géza tudományos munkássága (kéziratok, gépiratok, különlenyomatok, lapkivágatok) , 487. tétel. (Szövétnek , 1999. 1. sz.). Vö. Erdész Ádám: A nyitva maradt levelesláda. In: Több mint tanár. Kovách Géza em lékezete. Szerk. Király András és Nagy István. Arad, 2019. 36–40. p.
