Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1908
179 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1908 nálunk az 5-ik katedrát keresi. Ez kapkodást jelent. Apponyi elösmerte, hogy ez valóban olyasminek látszik, de hát a viszonyok, a folytonos mellőzések, polit. üldözések kényszerítették rá. Az angol nyelvészetre már ki is nevezte volna, ha nem kellett volna a nemzeti ügy iránt annyira érdemes angol Yollandot valamiképpen honorálnia. De ide kinevezi, ha bármely sorrendben is fölvesszük a jelölésbe. Mondtam, hogy ez jogában áll ugyan, de amennyire a hangulatot ösmerem, mi a jelölést nem tartjuk lehetségesnek oly embernél, aki egy operett (a Sulamit ) német fordításával, Szávay egy hosszabb köl teményének műfordításával s egy Heinrich Gusztáv ellen írt pamfletjével12 akarja iga zolni a katedrához való jogát; s akinek mellékletei nincsenek rendben. Szorultságában azután Apponyi eldicsérte K.-t, milyen derék, jó ember, példás családapa stb.; mire válaszom csak az lehetett, hogy mikor oly szívesen hangoztatják a kolozsvári egyetemnek a bp.-ivel szemben való inferioritását, nekünk vigyáznunk kell, hogy erre okot ne adjunk stb. Mondta, hogy ez diszkrét dolog, amelyben ő szerepelni nem akar, hanem azért megkérdezte, ne beszéljen-e a referenssel, Csengerivel? Mondtam, hogy mást, ahogy tudom, tőle sem hallhat; de ha megnyugtatja, tegye. Kért, hassak oda, hogy ne csak a száraz tudást keressük, hanem a lelkes hazafit is; biztosítottam, hogy ezt idáig is megtettük s ezentúl is megtesszük. Beszélgettünk azután karunk egyéb dolgairól is; minden jót ígért, ami hatalmában áll. Reméli, meg lesznek elégedve vele a tanférfiak; egy esztendőt, legfeljebb öt negyedévet akar még tölteni a miniszteri székben, hogy beterjeszthesse hat törvényjavaslatát, köztük az új egyetemekről. „De kegyelmes uram, addig mirólunk se feledkezzék meg: adjon helyet egy kis terjeszkedésre!” – „Ugye, a régészeti intézetet telepítsem ki leghamarább? De meglesz, remélem, az is rövid időn.” Mondja, hogy minden áldozatra kész, ösmeri karunk rossz elhelyezését, de két év alatt máris 27 millió koronával kapott többet, s új kívánatokkal már alig mer elé állani. Lassankint fölmelegedett, s még azt is elmondta, hogy rossz tele volt, gyermekei sokat betegeskedtek, de holnapután anyjukkal Brixenbe viszi őket, ő maga azonban pénteken már itthon lesz. 3⁄4 órai beszélgetés után elbocsátott. Azonnal távozott a minisztériumból, a Náray-Szabónál tett rövid látogatás után én is elmentem; nagyon sajnálva, hogy egy Apponyi ilyen befolyásolásra akarhatta fölhasználni miniszteri nagy befolyását. – Spitkóékat nem találtam otthon, de találkoztam Barabás Jánossal, aki most valami Hont megyei uradalom berendezésére kapott megbízást. – Némi séta után megebédeltem a Pannoniában s du. 1⁄2 3-kor hazaindultam, egyéb dolgom nem lévén Bp.-en. Egész kolozsvári társaság verődött össze a vasúton; pl. Apáthy Pista és felesége, Pósta Béla s öccse, Merza Lajos, Novák ügyvéd stb. s így jól telt az idő hazáig. Kolozsvár, márc. 29. Thaly Kálmán írja, hogy e napokban operálják beteg szemét, azért csak pár sorban fejezheti ki köszönetét „a dicső fejedelem születésnapján írt gyönyörű levelemért s a könyv megtisztelő ajánlásáért”. 13 ápr. 5. Eljött bemutatkozni Bleyer Jakab, ki Meltzl tanítószékére pályázik. Idáig csak levelezésből ösmertem. Rokonszenves fiatalember. Ebéden nálam volt Dézsi és Zolnai kollégáimmal s Ferenczy Pista özvegyével, ki Székesfehérvárról Szebenbe utazik, itt 12 [Kacziány Géza]: Heinrich Gusztáv „Végzet-tragédiája”. Bp., 1893. 35 p. Kacziány plágium vádakkal támadta Heinrichet. 13 Thaly Kálmán Márki Sándorhoz, 1908. márc. 28. MTA KIK Ms 5166/919-943.
