Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
16 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. történész, Márki Sándor és a bencés Erdélyi László. Márki beszéde bizonyos pontokon eltért írásaitól. Magát, Szekfű kritikája miatt, a vádlottak közé sorolta, tárgyi kérdéseket érintett és ezekben a kérdésekben cáfolta Szekfű álláspontját. Mondandóját úgy summázta, hogy a könyvnek van jó hatása is: megmozgatja a nemzetet, akkor, amikor mindenki a nemzeti érzés ellen dolgozik.36 A Magyarország tudósítója kiemelte, hogy az ifjúság nagygyűlésének jelentőségét emelte Márki Sándor megszólalása. Éppen Márki kolozsvári nagygyűlésen játszott szerepe indította Szekfűt meglehetősen éles válaszra. Márki Szekfű tényszerű állításaiból alig cáfolt valamit, elsősorban szemléletmódját kritizálta, tehát e téren nem volt szükség komolyabb vitára. Viszont Szekfűt bosszantotta a kolozsvári nagygyűlésen játszott szerep s bizonyára az is, hogy két március végén megjelent írást sok helyütt – tendenciózusán kiragadott részleteket idézve – bunkóként használták vele szemben. Ismerte idősebb pályatársát, s májusban, második válaszára készülve azt írta Riedl Frigyesnek: „Márkit nem sértegetem. De szégyellni fogja magát, B[allagi] A[ladár] nem képes magát szégyellni, tehát kénytelen vagyok bohózatosabban kezelni.”37 Szekfű válaszában Márki két első írásából kiemelte a személyét, felkészültségét méltató Márki-mondatokat, majd úgy folytatta, hogy a kolozsvári gyűlésen viszont nem ezeket mondta el, hanem szereplője lett a könyve elkobzását és forgalomból való kivonását követelő rituálénak. Azután sorra vette azokat a szerkesztői kérdésekre adott válaszokat, ahol tulajdonképpen nem is nagyon volt tartalmi vita kettejük között, ám az írások olvasója számára úgy tűnhetett, hogy Márki cáfol valamit. „Mindent összevéve, Márki Sándor egyszerű szövegkritikai tévedést követett el. Eléje adtak pontokat azzal az állítással, hogy ezeket én mondom. Elmulasztotta megvizsgálni ez állítás helyességét, nem vette kezébe könyvemet, nem nézte meg, hol mondom, valóban mondom-e én az inkriminált dolgokat. E helyett egyszerűen elítélte az állításokat és röviden körvonalazta a nézete szerint helyes tényállást, különösképpen ugyanazt tartva helyesnek, amit én valóban mondottam” – írta Szekfű. Majd következett a morális konzekvencia levonása: „Hát ez, mint mondám, egyszerű szövegkritikai tévedés. Hogy mennyit ártott azonban az akkori viszonyok között az »új nemzedék egyik legkitűnőbb készültségű historikusának« (ez én volnék), hogy Márki Sándor tekintélye egész súlyával olyanokkal vádolta, amiket ő sohasem állított, az nem ide tartozik. Ennek megítélése Márki Sándor igazságérzetét illeti.” 38 Hogy Márki Sándor a válasz olvastán szégyellte-e magát, azt a naplóbejegyzései nem árulják el, de hogy Szekfű jól célzott nyilai nagyon zavarták, az bizonyos. A Történelmi Szemle hasábjain rövid viszontválaszt írt, amelyben magyarázkodásra kény szerült, s a kolozsvári egyetemi ifjúság határozatától el is határolódott, jelezve, hogy tovább vitázni nem kíván.39 Márki ezzel az írással a még sokáig parázsló száműzött Rákóczi vitától visszavonult, Szekfű Gyula el is fogadta a vita befejezését.40 Ennek a vitának Márki pályáján – megítélésem szerint – komoly jelentősége volt. Látszólag különleges dolog nem történt, egy nagy tekintélynek örvendő történész – aki a vita évében a kolozsvári egyetem rektora lett – vitába keveredett egy fiatalabb pályatársával, s a közönség többsége alighanem elismeréssel fogadta megszólalásait. Viszont a történészek többsége Szekfű oldalára állt. Ez a vita jelezte először világosan, hogy Márki 36 A kolozsvári egyetem tiltakozása. Magyarország , 21. évf. 1914. márc. 31. 79. sz. 9–10. p. 37 Szekfű Gyula Riedl Frigyeshez, 1914. máj. 6. Idézi Dénes Iván Zoltán, i. m. 146. p. 38 Szekfű Gyula: Újabb válasz bí rálóimnak. Történelmi Szemle , 3. évf. 1914. 457–458. p. 39 Márki Sándor: Szekfű úr újabb válaszára. Uo . 634–635. p. 40 Szekfű Gyula: Megjegyzések Márki nyilatkozatára. Uo . 635–637. p.
