Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
17 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. Sándor történetírói pozíciója megváltozott, nem módszerei változtak, az őt körülvevő világ alakult át. Egyre nehezebbé vált a Márkit vezető két elv, a történelmi kritika és hazaszeretet, tágabban fogalmazva a szaktudomány és az identitásformálás összeegyeztetése. Sőt, valójában lehetetlenné vált Márki két vezérelvének együttes alkalmazása. Az új idők új kérdéseket vetettek fel, aki a régi válaszokat adta, az lassan megindult a nagy tekintélyű, idősödő, konzervatív történész pozíciója felé. TÁRSADALMI SZEREP – A TÖRTÉNETI KÖZGONDOLKODÁS FORMÁLÓJA A napló korábbi kötetei is dokumentálták, hogy Márki Sándor tevékenysége nem korlátozódott az egyetem és a tudomány színtereire. A professzori státus számára a társadalmi szerepvállalás kötelezettségét is jelentette. Hogy milyen széles körben tevékenykedett, azt mutatják fontosabb egyesületi tisztségei. A Műemlékek Országos Bizottsága levelező, a Történelmi Társulat, az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Kolozsvári Nemzeti Kaszinó, a Magyar Társadalomtudományi Társaság, a Magyar Adria Társaság, a Turáni Társaság választmányi, az Erdélyi Római Katolikus Státus és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület igazgatósági tagja volt. A maga körében jelentős befolyással bíró Középiskolai Tanáregyesület Kolozsvári Körének elnöki tisztét is ő töltötte be. Mindemellett a Szent István Társulat Irodalmi és Tudományos Szakosztályának, a Paedagogiai Társaságnak, az Erdélyi Irodalmi Társaságnak, az Akadémia Hadtörténelmi s az Országos Iparegyesület Ipartörténelmi Bizottságának rendes, a Magyar Földrajzi Társaságnak, a Kölcsey Egyesületnek, a Hunyadvármegyei Történelmi és Régészeti Társulatnak, a Kolozsmegyei Tanító Egyesületnek tiszteletbeli tagja volt. A tiszteletbeli tagságok sora távolról sem teljes. A szakmai egyesületekben betöltött tisztségek jelzik, hogy a tudományos közélet fórumain is nagyon aktív szerepet játszott, s akadémikusként sem maradt meg a Történelmi Társulat vagy az Erdélyi Múzeum Egyesület terein, hanem szívesen vállalt szerepet a regionális szervezetek életében is. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum Egyesület, az Erdélyi Irodalmi Társaság tisztségviselőjeként a korabeli Erdély szellemi életének formálója volt. Az Erdélyi Katolikus Státus igazgatótanácsának tagjaként befolyással bírt Erdély katolikus iskoláinak életére. A naplóbejegyzések tükrözik azt az intenzitást, amellyel részt vett a felsorolt szervezetek struktúrájának, céljainak alakításában. Megállapíthatjuk, mintegy három évtizeden keresztül Márki Erdély kulturális életének és oktatásügyének egyik legbefolyásosabb személyisége volt. Márki Sándornak a felsoroltak mellett volt még egy különlegesen fontos tisztsége: Kolozsvár szabad királyi város közgyűlése még 1896-ban tiszteletbeli tanácsossá választotta. A tanácsosi címet Márki kiváló retorikai képességeinek köszönhette. A dualizmus korában a történeti múlt a nemzeti identitáspolitika kitüntetett terepének számított. A fontos kerek évfordulók alkalmával a városházi dísztermek is az emlékezetpolitika színtereivé váltak. Ugyancsak ekkor kezdődött el az „emlékezet helyei”-nek kiépítése. Márki Sándor adottságainak és felkészültségének köszönhetően, közönsége figyelmét megragadva, hallgatóihoz közel tudta vinni a múltat és az érzelmeket is meg tudta mozdítani. Az általa felidézett múlt pedig a nemzeti identitást építette, a haza-
