Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
13 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. A Márki Rákóczi-szemléletétől gyökeresen eltérő interpretáció lábjegyzeteiben gyakran előfordul Márki neve. Az egyszerű hivatkozások és Márki alapos feltáró munkáját dicsérő jegyzetek mellett Szekfűnek voltak komoly kritikai megjegyzései. Ezek között akadtak tárgyi helyreigazítások és Márki koncepcióját élesen bíráló megjegyzések. A később kirobbant botrány során sokat emlegették a Hótel de Transylvanie-t, vagyis a Rákóczi-házat, ahol kártyabarlang működött, amelynek jövedelme hozzájárult Rákóczi kíséretének fenntartásához. A vitakérdés az volt, tudott-e erről Rákóczi? Márki arra az álláspontra jutott, hogy nem, Szekfű világosan bizonyította, hogy igen, sőt, mondandójának lényeges gondolata volt az, hogy az emigráns lét kiszolgáltatottsága automatikusan tolta a mindenkori bujdosókat a morálisan nehezen védhető pozíciók felé.24 A tartalmi kiigazítások csupán a vita apró mozzanatainak számítottak. Szekfű Márki egész szemléletmódját hibásnak minősítette. Rákóczi diplomáciai törekvéseit tárgyalva fogalmazott a leghatározottabban, példaként kiemelve azt, hogy Rákóczi diplomáciai kísérleteiről szólva nem lehet „magyar–török–spanyol szövetség”-ről beszélni – mint tette azt Márki –, hiszen Magyarországnak volt törvényes királya, s az ország tényleges külpolitikája éppen a Rákóczi által szövögetett tervekkel ellentétes képet mutatott. Szekfű végső konklúziója Márki Rákóczi-monográfiáját illetően: „Márki nagy szorgalommal összegyűjtött adataiból nem mindig helyes következtetésekre jut [...]. Márkinál a diplomáciai történet rajzában távlati csalódást okoz, az úgynevezett Rákóczi-kultusz. Rákóczi mint emigráns, az emigránsok lealázó sorsát szenvedte, Márki azonban iránta való tiszteletből, nem hajlandó felismerni a szégyenteljes helyzeteket, s hogy úgy mondjuk, ugyanazon a szemüvegen át nézi a dolgokat, mellyel Rákóczi áltatta önmagát. Az a tisztelet, mellyel Márkinak óriási szorgalommal végzett munkája iránt viseltetünk, tartóztat e kérdés részleteibe való hatolástól.”25 Szekfű akceptálta Márki adatgyűjtő szorgalmát, udvarias elbánásban részesült a Rákóczi-kultusz első számú emberéhez, Thaly Kálmánhoz képest. Szekfű az utóbbiról élesen, sokszor kifejezetten gúnyosan nyilatkozott, hangsúlyozva, hogy kultuszépítő munkája mennyire kártékony hatású. Azért az idézett lábjegyzetben Márkiról is leírta, hogy a Rákóczi-kultusztól inspirálva költői felfogással adja elő az eseményeket. A száműzött Rákóczi forrásanyagá nak kutatása közben nem húzott ilyen finom választóvonalat. 1913 júliusában Tagányi Károlynak írt, munkája előrehaladásáról és nehézségeiről. Ebben a levélben olvashatjuk a következő mondatot: „Amilyen örömömre szolgál a munka, annyi aggódást, sőt keserű csalódást hozott a Thaly–Márki-féle Rákóczi-felfogást illetőleg.” 26 A könyv 1913 decemberében jelent meg, Márki az ünnep idején olvasta, s mint a Magyarország kérdéseire adott válaszában írta, „megrontotta egész karácsonyát”. Ám hosszú ideig nem szólalt meg. A száműzött Rákóczi körül 1914 márciusában óriási botrány robbant ki. Az egyszerre ideológiai, politikai és szakmai tartalmat hordozó botrány, a nyomában járó Szekfű elleni hajsza historiográfiánk jól feltárt eseménysora. A legrészletesebben és legmélyebben Dénes Iván Zoltán dolgozta fel a Szekfű Gyula történetírói és ideológusi szerepét vizsgáló A történelmi Magyarország eszménye című művében.27 Szekfű könyvében éles kritikát adott a Thaly Kálmán és mások által for -24 Uo. 340–341. p. 25 Uo. 350–351. p. 26 Szekfű Gyula Tagányi Károlyhoz, 1913. júl. 29. Idézi Dénes Iván Zoltán: A t örténelmi Magyarország eszménye. Szekfű Gyula, a történetíró és ideológus. Pozsony, 2015. 65. p. 27 L. előző jegyzet. Korábbi részletes interpretáció: Glatz Ferenc: Történetíró és politika. Szekfű, Stier, Thim és Miskolczy nemzetről és államról. Bp., 1980. 267 p . és uo.: Történeti kultusz és történetírás. Reflexiók Szekfű „Száműzött Rákóczi”-jához. 170–208. p.
