Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)

1902

Márki Sándor naplói II. 1902

389

mert akkor az osztrákok is hasonlót követelnének, mi az egész rendezést kockáztatná, így vagyunk mi a „bővebb” hazánkkal!

dec. 7.

Pompás téli napon délre hat „csemete” volt vendégünk. Különben Júliával itthon ültünk.

dec. 8.

Mihalovits Béla jelenti, hogy földrajzomhoz megcsinálta a kiegészítő fizikai földrajzot. 5-én az öreg Terner is behívott intézetébe; megmutogatta, mennyi térképe hever kéziratban s hogy nem oka, ha nem adhatta ki. Fáradt már, pihenni szeretne; de legalábbis azt, hogy a fiz. földrajzot különválasszák az ő tanítószékétől. Eziránt karunk múlt ülésén be is mutatta fölterjesztését. Ha lenne belőle valami, Cholnokyra gondolnánk.

dec. 10.

Márki Imre ma Benkével s Márki Barnával nálam vacsoráit annak örömére, hogy letette a vegyes szigorlatot és így „kezd” doktorrá lenni. Esterházy László mondja, hogy a tanács 200 példányban rendelte kinyomatni, de ő 300-ban nyomatta ki Kossuthról mondott közgyűlési beszédemet, hogy nekem is jusson. Ide zsugorodott össze a 10000 évenkénti példány!

dec. 14.

Tegnap elhunyt dr. Kerékgyártó Árpád bp.-i nyug. egyet, tanár, élete 84. évében. Három éven át volt tanárom, s Józsi bácsinak jó barátja lévén, ez és személyes jóakarata következtében (mely csak bp.-i egyet, tanárrá 1894-ben történt jelöltetésemkor csappant meg) az egyetemen kívül is találkoztam vele. Majdnem minden óráját vettem s talán egyet sem mulasztottam el, nem a juxot keresve, mint 4-500 jogász hallgatójának nagyobb része, nem is az előadás szenzációit, hanem magát a munkát, amelyet kérlelhetetlen szigorúsággal követelt bölcsész hallgatóitól. A tanárvizsgálatra is azzal bátorított, hogy megjelent magyar kronológiai kézikönyve (Hazánk évlapjai83), mármost nem mondhatjuk, hogy nem készülhetünk, mert nincs ilyen: ott az övé; tízezer kron. adat van benne. Egy kollokviumon kérdezi, mikor halt meg Zsigmond és hol? - Felelem: „Znaymban, Morvaországban, a Thaya folyó mellett, Ausztria határához közel, 1437. dec. 8. és 9. közti éjjel.” „Nem teljes.” „Kérem, nem tudom teljesebben.” „Kérem, dec. 9. reggel 2 órakor halt meg.” „Köszönöm.” Borzadtunk ettől a meddőnek látszó munkától, de emlékezőtehetségünk csakugyan hosszú időre megedződött tőle; bár, mint tanár, ezt sohasem produkáltam s a fiúkat nem gyötörtem kronológiával. Szerette a tüntetéseket s a jogászok még a holtakat is megéljenezték, vagy megabcúgolták; ez sok kellemetlenséget szerzett neki a polit. világban, kivált mikor a szabadságharc történetét adta elő; Trefort akkor ad audiendum verbum hívatta s ő hozzám jött, hol az általam ajánlt Strommer (Thallóczy) sztenografálása alapján állapítottuk meg erős megfésülések alapján 2-3 előadásának bemutatandó szövegét.84 Majdnem nyugalmazták ekkor s Ágai a Magyarorsz. és a Nagyvilágban ki sem adta arcképét és életrajzát, melyet pedig közlésre tőlem akkor már elfogadott.85 Azt is hetekkel, sőt hónapokkal előre jelezte, hogy már ő is leteszi a magyar ruhát s így heteken, hónapokon át kihívta maga ellen az abcúgolást, mely féktelenül tört

83 Kerékgyártó Árpád: Hazánk évlapjai. Magyarország történetének kortani átnézete, 884—1849. Bp., 1875.

VIII, 696 p.

84 L.: MSN, 1. köt. 1874. okt. 28. 58-59. p., 1874. nov. 4. 59-60. p., 1874. nov. 16. 61. p.

85 L.: MSN, 1. köt. 1875. máj. 18. 81-82. p.