Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1900
Márki Sándor naplói II. 1900 275 emlékű kastélyban bolyongtam s végigjártam szobáit, parkjának főbb útjait, míg valahára az eső el nem eredt. Hazaérve, aránylag korán lefeküdtünk. Valóban, sokat is fáradunk. Párizs, júl. 28. Délelőtt, délután a kongresszusban, melyet Maulde elég színtelen beszéddel fejezett be. Mocenigonak Velencébe, Whiteleynek St. Louisba (Amerikába) való meghívására nem is reflektált a kongresszus, mely elég álmosan darálta le a sok felolvasást. Én délelőtt a Clugny Múzeumban, délután a Louvre régiségtárában kalandoztam gőzerővel. Aldásy elbeszélte, hogy a középkor történetét 42 íven megírta Marczali Világtörténete, számára, de visszavonta, mert a kiadók, Révaiék, az ő munkáját is egészen át akarták gyúrni. Valóban, kitűnő vállalat ez! Aldásyval együtt mentünk el Bonaparte Roland hg. estélyére, melyet a hist, kongresszus tiszteletére adott. A St. Gervais-templom énekeseinek és zenekarának történeti hangversenye valóban szép és tanulságos volt. Kettőnket s Lánczyt maga a herceg kalauzolt végig nagyszerű könyvtárában. Mint mondta, különösebben a földrajz történetével foglalkozik; „barátom, hiszen ez barom” - jegyezte meg Aldásy néhány „szakszerű” magyarázat után. Ez estélyen kezdtem tegeződni Kont Ignáccal, ki most már másfél évtized óta a Collége Rollin tanára s reméli, hogy a Sorbonne is elfogadja magántanárul. Éjfélben együtt mentünk haza, s még feljött hozzám a fogadóba pár szóra. Tegnap este megérkezett Waltz, a kolozsvári egyetem főkertésze is; mindjárt jobb kedve lett Richternek. Heidelberg felé, júl. 29. A délelőtti nagy esőben csak kevés okos dolgot művelhettem Párizsban, de jó magyaros ebédet ettem furcsa környezetű szállodámban; amit épp úgy érdemes fölemlíteni, mint a sok ezer közül két tapasztalatot, két kalapemelést: a párizsi a koporsó előtt mindig kalapot emel (mint Voltaire, köszön az Istennek, de nem beszél vele); s a múltkor, a katonai évvégével, midőn a garde républicaine a Champs-Élysées-i csapatszemléről hazafelé tért, a zászló előtt - velem együtt - mindenki levette kalapját. Délben % 1-kor Richtertől elbúcsúzva, a keleti vasútra ültem. Richter igazán jó és önfeláldozó pajtás volt. Már a pályaházban összetalálkoztam múltkori útitársammal, Braun karlshruei fiatal kereskedővel; s vele, Taranu galaci ügyvéddel s nejével s egy német tanárral és tanárnéval ültem egy kocsiban. Aludni nem aludtunk, de mégsem fáradtunk ki túlságosan, úgyhogy ki sem szálltam éjszakára Strassbourgban, hanem233 megszakítás nélkül folytattam utamat családomhoz, Heidelbergbe. Heidelberg, júl. 30. Éjjel 2 óra után érkeztem Heidelbergbe, hol alig kaptam kocsit és csak félórai dörömbölés és csengetés után eresztettekbe a Hőtel Badischer Hofba. Családom nem várt, de annál nagyobb örömmel s hála Istennek, jó egészségben fogadott. Reggel 9 után nyakunkba vettük a várost. Marci kalauzolása mellett jártuk be a várat, melynél csak környezete lehet festőibb. Mialatt ebédeltünk, erősen esett, de azután ismét szép időben mehettünk föl a Königsstuhl (594 m) kilátó tornyába. Az eső elől azonban ismét az ottani vendéglőbe kellett húzódnunk. Ott olvastuk az Umberto olasz király meggyilkoltatásáról szóló hírt. A 12 fokra lehűlt időben azután még sokat járkáltunk 23a Braun tanácsára.
