Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1897
186 Márki Sándor naplói II. 1897 hoztam s vittem, más lovat kerestettem, s a Bátorral együtt a fiákerest is otthagytam. Denique, aki Szabó Samu bátyánkkal ül egy szekérre, mindig akad valami kázusa. % órai késéssel érkeztünk be a tordai állomásra, hol nagy gaudiummal fogadtak. Este 11-kor itthon voltunk, egy kellemes nap emlékével, s azzal a tudattal, hogy unitárius atyánkfiái megint felekezeti ünnepet csináltak a tudomány ünnepéből. júl. 23. Jakab Elek bátyánk tegnap 77 éves korában Budapesten elhunyt. Kolozsvár monográfiáján kívül is egész könyvtárt írt össze, Udvarhely megye monográfiája már félben maradt. Szeretett szerezni, sok adoma maradt róla, de úgy tudom, kevés maradt utána. Nekem jóakaróm volt. Nyugodjék békében! júl. 29. Benkő Rezső nyug. tb.-nok temetésén. - Búcsúzni volt nálam Krenner Vilmos vasúti felügyelő, kit Aradra tettek át; könnyezve köszönte meg a fiával, Miklóssal tíz esztendő óta tett „jókat”. De ily eszes fiúra méltán lehet büszke a tanár. aug. 13. Ez a két hét teljes csendben tölt el. Aug. 5-[én] hárman kigyalogoltunk Szamosfalvára, hol Szentkirályiékkal (anyjuknál) töltöttünk egy jó estét; haza gyalog jöttünk. Másnap ismét Szentkirályiékkal; du. zsiványpecsenyéztünk házsongárdi szőlejükben, este éjfél után 2-ig pezsgőztünk Taussignál, s éjjel 5-kor cigány mellett fejeztük be a murit a kopasz komáéknál. így előkészítve, du. 2 órakor egy 18 tagú társasággal (Mannsberg, Török Imre, Szádeczky, Moldován, Radnóti, Hirschfeld, Merza Gyula, Békésy stb.) vasúton kimentünk B[ánffy]hunyadra s onnan kocsin Székelyjóra, hol megháltunk, elég nyomorúságosán; én ágyba jutottam, s még 3 volt ilyen nagyúr, de a libák gágogása miatt 3 órát sem aludtam. Másnap, aug. 8-án, reggel 'A 5-kor gyalog indultunk Rögöseibe s onnan föl az 1838 m magas Vlegyászára. Bár többször ittunk fölséges forrásvizet, s ettünk is vagy kellett, vagy nem, szenvedéseinket a nagy melegben mégis csak megrímeltem: „Arcomról búnak rí le gyásza, / Hogy oly magas ez a Vlegyásza.” 11-kor már a csúcson élveztük a szép kilátást, 3-kor Székelyjón tűrtük a rossz ebédet, 6-kor B[ánffy]hunyadon gyönyörködtünk a szép nép szép viseletében, és Schandl vasúti igazgató az egeres-gorbói szakadékig különvonatot küldvén elénk, este 10-kor otthon már nyugalomra gondolhattunk. Ez a két hét legkiemelkedőbb (1838 m magas) mozzanata; s a legkedvesebb aug. 9-én Juliska iránt ébredt szerelmem XX. éves évfordulója. Két x nagy idő, de még nem csupán emlék. - A múlt hónap végén pár napig Spitkóék voltak vendégeink. Elég kedvetlenül indultak neki az erdélyi útnak, mint olyanok, kik előtt szálloda és étellap a fő dolog. Velők s közben magunk hol itt, hol ott vendégeskedtünk, vagy láttunk szívesen másokat. aug. 14. Feleségemmel, lányommal és Szekér Sárival, ki nehezen vált meg tőlünk, Feketeérre jöttünk Imre bátyámhoz. Közben Gorbó és Egeres közt a földcsuszamláson át gyalogoltunk; Váradon a Széchenyinél ebédelve, Juricskay Dezső, Ficzek Lajos, Lázár Zoltán régi ösmerőseimet találtam, nagyjából megnéztük a várost és ellátogattunk Lujza nénihez, ki előrehaladt korában is elég élénk; Sarkadon Nuszbek sógornál is mondtunk egy jó estét, ott lévén Juliska néném is; Mariska húgomat beteg leányával, Mariskával, ma este várják haza Marilláról. Imréék igen szívesen láttak.
