Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)

1897

Márki Sándor naplói II. 1897

187

Imre csak azon búsul, hogy gyönyörű lánya, Bella, beleszeretett abba a „ragyabunkó” Kállay Ödönbe (a csabai földmíves iskola igazgatójába), s hogy kész hozzámenni feleségül.

aug. 15.

Imréékkel bementünk Sarkadra abba a „hangversenybe”, melyet Imre évenkint rendezni szokott a vakok intézetében tanuló Seres fölsegítésére. Közreműködött két fia, Jenő (cimbalom) és Imre (szavalás), valamint zongorakísérettel Nuszbek Sanyi. Tánc éjfélig; az én Marcim is rúgta. Berti bátyámmal s a régi jó ismerősökkel kedélyesen telt az idő. Megösmerkedtem Balogh Ambrus sarkadi ev. ref. pappal s brúdereztem Berke sarkadi dr.-ral, régi ösmerősömmel, kiért kár, hogy annyit iszik; jeles műtő volt.

aug. 20.

Idáig mindennap kikocsiztunk Imrével, kivált a szép remetei erdőbe. Ma pezsgős ebéden a „kastélyban”, Sz. István napján; 25-en voltunk a gróf vendégei, absente domino; Bertiék voltak a háziak. Csak férfi vendégek, a legjobb ismerősek. Kresznerics plébános és Balogh Ambrus engem is felköszöntvén, én Sarkad városát éltettem.

aug. 21.

Rendkívül kedvesen, családiasán töltött egy hét után Feketeérről bementünk Gyulára s onnan este Mezőhegyesre mentünk Spilka Zsigáékhoz, kik az állomáson vártak. Minden a régi rendben; még Katranucz Jóska, Zsiga szerént Mezőhegyes leendő plébánosa, ez idő szerént szolgagyerek is megkerült.

aug. 22.

Délre átkocsiztunk Spilka Tónihoz Mezőkovácsházára. Felesége (Jurenák Margit) szótlanul is kedves asszony, pedig csapás érte, mert anyja és nővére, Ilona, nagymértékben ideges lesz. Este otthon.

aug. 23.

Tóniék visszaadták a látogatást, s 12-től 6-ig együtt töltöttük az időt. Marci lefényképezte a társaságot, a Zsombolyára utazott Zsiga kivételével. Este (mint Sarkadon magam édes szüleim sírját), meglátogattuk apósom sírját s keresztüljöttünk a központon.

aug. 24.

Ma vagyunk 19 éves házasok, de a kedves napok emlékét már tegnap megültük, mert nekem már haza kellett indulnom. A napot Aradon töltöttem, hol a szabadságharci múzeumban Varjassy Árpád elnök fogadott. A Csányi-levéltárt nézegettem. Délben hozzám csatlakozott Boross Vida, Nesnera, Dömötör, Haslinger s velők töltöttem a délutánt. Nesnera megmutogatta az igazgatása alatt álló s ma már díszes épületben teljesen önálló fa- és fémipari iskolát, s eldicsekedtek, miként fejlődik Arad, hol épen ma XX éve foglaltam el tanári állásomat. Este 7-kor továbbindultam Kolozsvárra.

aug. 25.

Kolozsvárra a legegyenesebb úton - Marosvásárhelyen át érkeztem. A dolog úgy történt, hogy Aradon egy vasutas, volt tanítványom, a többi vasutassal beültetett egy állítólag „közvetlen” kocsiba, hol Kolozsvárig alhatom. Éjfél után ismeretlen kalauz kéri jegyemet. „Hol vagyunk?” - „Marosbogáton.” Mit volt mit tenni, tovább aludtam, 5 után megreggeliztem Marosvásárhelyt, s 15 percnyi tartózkodás után visszaindulván 11-kor mégis (de 6 órai „túlutazással”) Kolozsvárt voltam. Kocsárdtól