Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1897
176 Márki Sándor naplói II. 1897 máj. 5. Eljegyzésünk 19. évfordulóját otthon, boldog családi körben ünnepeltük. máj. 10. Thallóczy megküldte új nagy munkáját, a Blagay-család oklevéltárát. Hatalmas bevezetést írt hozzá.19 máj. 11. Szentes Albert tanárjelölt volt hallgatóm 24 éves korában Szamosújvárt meghalt. Mindig betegesnek és szomorúnak ismertem. Nyugodjék békében! máj. 12. Lampel-Wodianer értesít, hogy végleg elejti a tervezett világtörténelem kiadását, mert Révaiékkal nem bírná meg a versenyt. Középisk. tankönyvet azonban örömmel fogadna. így egy gonddal kevesebb. - Aradon meghalt Nachlovszky József mérnök özvegye. Keresztanyja volt feleségemnek. Ny. b. ! máj. 13. A Földrajzi Társaság elküldte oklevelét tiszteletbeli taggá márc. 11-[én] történt megválasztásomról. Az estét nálunk töltötték Kozmáék 'A 11-ig, midőn én Udránszkyval Budapestre indultam. Budapest, máj. 14. Reggel Budapesten Juliska nénémhez szálltam s délben is, este is szinte jóízűen elpanaszkodott szegény feje minden baja felől. Délelőtt megnéztem a Műcsarnokot és Fesztyék körképét (Krisztus a keresztfán). - Du. Singerék kapacitáltak, hogy ezentúl képes kiadást rendezzünk leányisk. világtörténetemből és földrajzomból. Benkő, a Franklin igazgatója, belenyugodott, hogy mivel az új tanterv még nem készült el, földrajzom I—II. füzetének csak változatlan lenyomatát adjuk 700 példányban. (Körülbelül ennyi az évi szükséglet). A Koronában Téry kiöntötte panaszát az Érd. Kárpátegy. ellen; élj ött Thirring is, kinekgratuláltam demográfiai magántanárságához. 7-ig azután Jancsóval beszélgettem a kávéházban, majd a sorházban, hol Szinnyei Józsival és Fejérpatakyval is találkoztam. Jancsó szerént Bánffy megsegíthetne abban, hogy oroszra fordítsuk Magyar-Oroszország érintkezéseinek történetét. Pozsony, máj. 15. Reggel 8-korUdránszkyval s Kolozsvár felől kollégáimmal (Farkas Lajos, Óvári, Fabinyi, Lukács Dolfi, Klupathy) B[uda]pestről Pozsonyba indultam. Pozsonyban Vutkovich és Pisztóry várt reánk, de csak félóra múlva kaptunk négyen egy kocsit, négy díszmagyaros ládával életveszély közt s nem túlságosan díszesen vonultunk be a Duldigerbe (Toldy Kör, Hosszú utca, 33.). Itt hárman (Fabinyi, Klupathy s én) kaszárnyaszerűen, de mégis kényelmesen voltunk elhelyezve. A csúnya, hideg esős időben azonnal ebédelni mentünk Palugyayhoz. Póli mama (Óváriné) s lánya szintén csatlakozott a társasághoz. Fadrusz észrevett s hozzám jött, mire átmentem asztalukhoz, hogy bemutatkozzam feleségének. „Nem fél Nagysád, hogy ez az idő elrontja a holnapi ünnepet, melynél szebb csak lakodalma lehetett?” „Nem - felelt az asszonyka -, Jánosnak olyan szerencséje van, hogy holnap, míg a szobrot leleplezik, szép idő lesz.” Kosutány Ignác akad. jogtanár is csatlakozván hozzánk, esőben, 19 Thallóczy Lajos-Barabás Samu (szerk.): A Blagay-család oklevéltára. Bevezető tanulmánnyal a család történetéhez. Bp.? 1897. CCXCIV, 597 p.
