Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1897
Márki Sándor naplói II. 1897 177 szélben tekintettük meg a régi Pozsonyt: az „alaptalanul” épített kanonoki házakat, a Márton-templomot s a Ferenc-rendiekét, a várat stb., azután áttapickáltunk Vutkovichoz (ki tegeződésre szólított fel) s a gyönyörű ligetbe, hol a budapesti egyetem küldöttségével (Bognár rektor és Thewrewk Emil), utóbb a műegyetemiekkel (Klein, Ilosvay) akadtunk össze. A város nagyszerű estélyt rendezett a vendégek tiszteletére, s bár a cudar idő a ligeti kávéháznak egyetlen termébe szorított össze, egy órahosszat kedélyesen ettünk, pezsgőztünk. Hogy megörült az öreg Albach (polgármesterünk), midőn meglátott s a „kedves barátom, Antolik”, aki most pozsonyi reálisk. igazgató. Brúdereztem Kosutánnyal, aki most Pozsony régiségeit bújja s főjegyzőnkkel, Esterházy Lacival. A notabilitásokkal nem sokat törődtem. Este 9 után a b[uda]pesti és kolozsvári egyet, tanárokkal átmentünk Palugyayhoz s egy órahosszat tea mellett beszélgetvén, csakhamar siettünk lefeküdni. Pozsony, máj. 16. 3A 9-re nagy nehezen elállt az eső, s a Toldy Körben gyülekezve, a rektor, Klupathy, Fabinyi, Udránszky s én az egyetemi jelvényekkel mentünk a Mária Teréziaszobor leleplezésére. Tetszett a pozsonyiaknak, hogy egyetemünkről annyian jöttek, ott lévén még Óvári, Pisztóry, Lukács és Istvánffy is. A királyi sátor bal oldalán helyezkedtünk el, s egy csomó innen-onnan jött ismerőssel beszélgetve töltöttük el az időt, míg a pompás bandérium s az udvar megérkeztével de. 'A 10-kor az ünnepély programszerűen elkezdődhetett. Fadrusznénakigazsága volt, az eső egy órára nemcsak elállt, hanem még a nap is előbukkant, kíváncsi lévén a kir. család 38 tagjára. A többi a lapokból ismeretes;20 az egészet jól láthattam, mert elől álltam; s midőn a király szavára a „lepel” összevissza ázva, nagy nehezen lehullt, a többivel együtt örömmel gyönyörködtem a legnagyobb s legszebb márványszoborban, melyért Fadruszt már tegnap megcsókoltam. Magáért M[ária] Teréziáért s újkori garnírungjáért sohasem lelkesedtem. Távozván az udvar (miközben a kocsiba szállásnál jól szemügyre vehettem a Habsburgokat), Lukáccsal hazaloholtam, hogy mentsem a díszmagyart, mert Fadruszné varázsának vége volt s permetezni kezdett. A város villásreggelijére nem mentem el, hanem dideregve ebédeltem Palugyaynál. Du. 3-kor a királyi fogadtatásra mentünk díszmagyarban, jelvényekkel. Az Akadémiát, az egyetemeket s a pozsonyi akadémiát Eötvös Loránd vezetése alatt a király 4. helyen (a 3. hely az országgyűlésnek volt szánva...) fogadta. Feltűnt, hogy a király Eötvöstől igen szívesen tudakozódott - tud. munkásságáról. A többivel igen röviden végzett, de láncainkról ránk ismerve, rektorunkkal legtovább s aránylag hosszasan beszélgetett, örömét fejezve ki egyetemünk építkezései s a hallgatók számának szaporodta felett. Bognár papi ruhában lévén, a király (kinek feje már nagyon reszket, de különben daliás) megkérdezte: „Szemináriumi tanár?” „Nem, Fölség; a b[uda]pesti egyetem rektora vagyok.” „Rektor?” - tűnődött az öreg; kissé megállt, fejével biccentett s úgy sietett azután felénk!213 Bánffy és Wlassics oldalt álltak - s utóbbi velünk együtt távozott. Odakinn villámlott, mennydörgött és szakadt a zápor. Jó félóra múlva juthattunk kocsinkhoz. Átöltözve, nyakunkba vettük a várost, egy-két látogatást tettünk (én csak 20 A koronázás emlékszobra. Budapesti Hírlapi 17. évf. 1897. máj. 16. 136. sz. 1-2. p.; Pozsony ünneplőben. Uo. 3-4. p.; A pozsonyi ünnep. Budapesti Hirlap> 17. évf. 1897. máj. 17. 137. sz. 1-4. p.; A pozsonyi szobor. Pesti Napló, 48. évf. 1897. máj. 16. 136. sz. 1-2. p.; A pozsonyi ünnep. Uo. 3-4. p.; A pozsonyi ünnep. Pesti Napló, 48. évf. 1897. máj. 17. 137. sz. 1-3. p.; A koronázási emlékszobor leleplezése Pozsonyban. Vasárnapi Újság, 44. évf. 1897. máj. 23. 21. sz. 1-3. p. 21a Ah, a kolozsvári egyetem rektora! - szólt Farkashoz, a láncról, melyet ő adott, eszébe jutván, hogy mi is a rektor.
