Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
Márki Sándor, a kolozsvári egyetem tanára
Márki Sándor naplói II. 15 német nevelőnőt is alkalmaztak. A látogatók száma is mutatja, hogy nagy házat vittek. Az 1900-as évek elején rendszeresen náluk ebédelt egy „csemetéknek” vagy „zöldfejűeknek” nevezett triász: Banner Benedek, a későbbi szegedi egyetemi tanár, Reinbold Béla és Márki egyik unokaöccse. A hármas olykor kiegészült más fiatalokkal. Márki időnként segített is egyik-másik családtagjának: például ő állta kedvenc unokahúgának - elvált nővére egyik leányának - kelengyéjét. Ahogy a pontosan vezetett számadásokból is következtetni lehet, gondosan gazdálkodott, de távolról sem puritán szellemben. Amit fontosnak ítélt, arra nem sajnálta a pénzt, a kiemelt tételek között szerepelt a kulturális fogyasztás. Fiatalkorától jelentős összeget fordított a szakmai és irodalmi tájékozódás megteremtésére, 1901-ben összesen 33 lapot és folyóiratot járatott. Ezek évi előfizetési díja 332 korona volt.34 Már említett utazásai jelzik, mire áldozott különösen nagy összegeket. Az 1895. évi nagy európai körutazás 1200 forintjába került, öt év múlva 3114 koronával - a gyulai főjegyző évi fizetésénél nagyobb összeggel - vágtak neki a nyugati utazásnak.35 Ismerjük a család legnagyobb kiadását, amely nemcsak a tetemes megtakarítást vitte el, hanem nagy kölcsön felvételére kényszerítette Márkit. 1900 áprilisában, bejegyezte naplójába, hogy a Magyar-Francia Biztosítótársaság kifizette azt a 4000 koronát, amelyre leányát születésekor biztosította. A család megtakarított tőkéi ezzel 26 000 koronára emelkedtek. Elégedetten hozzátette: „Jó, hogy nem kell rajta valami lajdinantot venni.”36 - Azaz, nem kell kauciót letétbe helyeznie, hogy egy vagyontalan katonatiszt elvehesse leányát. A lányos apákat fenyegető egyik veszély éppen ez volt. Korai volt a megkönnyebbült felsóhajtás, a „lajdinant” már ott állt: ante portás. A naplóban felsorolt látogatók összetételéből is észrevenni, hogy a család egyetlen leánya eladósorba került. A látogatók között feltűnnek a fiatal katonatisztek, közöttük egy Müller Alfréd nevű szász vadász főhadnagy. Müller főhadnagy 1901 januárjában apjától megkérte Márki Mariska kezét. A leánykérés idején sem saját családja, sem a Márki família részéről nem számíthatott arra, hogy leteszik a kötelezően előírt magas kauciót. Márki barátságos hangú elutasító levelében arra hivatkozott, az anyagi akadályok legyőzhetetlenek, de leánya is úgy nyilatkozott, hogy csak becsüli a főhadnagyot, de nem szereti. Novemberre kiderült, hogy bizony, nagyon is szereti a fiatalembert, de apjának nem akart megoldhatatlan gondot okozni a valóban horribilis összegnek látszó kaució előteremtésével. A családban az előző generációban sem tekintették a társadalmi emelkedés eszközének a házasságot, az érzelmek döntöttek. Márki Sándor élete egyik nagy adományának tekintette, hogy lobogó szerelemből született jó házasságban élt.37 Ennek megfelelően minden anyagi erőt mozgósítva egyedül előteremtette a kauciót. Elvileg 48000 koronára, egy kisebb vagyonra volt szükség, amelynek évi 2000 korona kamata garantálta a családos katonatisztnek a megfelelő életszínvonalat. Márki 45480 koronából oldotta meg a feladványt. A Budapesti Egyesült Takarékpénztárban elhelyezett 44600 koronás összeg évi 4,5%-os kamata fedezte az előírt kauciót. A megtakarítások mellett Márki az Athenaeumtól felvett 2000 korona előleget a Singer és Wolfnertől - régi baráti kiadójától - 4000 korona honoráriumot és Singerék kiállítottak számára egy 10 000 34 MSN, 2. köt. 1901. jan. 16. 35 MSN, 2. köt. 1900. júl. 8. 36 MSN, 2. köt. 1900. ápr. 11. 37 Márki házasságára nézve: Márki Sándor és Spilka Júlia megismerkedésének és házasságának története. In: Héjjá Julianna Erika-Erdész Adám (szerk.): Kisvárosi polgárok, i. m. 197-211. p.
