Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Csepregi Zoltán: A gyulai uradalom egyházi viszonyai a brandenburgi korszakban (1510-1530)
54 VÁROS, URADALOM, VÁR kezére játszotta a kor legnagyobb örökségét, a Hunyadi-Frangepán vagyont,2 e módon honosságot és főispáni széket, ám ezzel együtt irigyeket és ellenségeket is szerzett neki. György talán kezdettől fogva, de bizonyíthatóan 1518-tól kezdve arra törekedett, hogy magyarországi jószágait csere vagy adásvétel útján sziléziai birtokokra változtassa, megvalósítva ezzel családja régi álmát, az Odera völgyében való terjeszkedést. Amikor 1525- ben budai rezidenciájáról végleg Felső-Sziléziába, a jágerndorfi hercegségbe költözött, Gyula és Vajdahunyad kivételével már mindenén sikerült túladnia. Noha továbbra is e két uradalomból folyt be jövedelmének jelentős része, mintegy évi tízezer aranyforint,3 többé ott nem fordult meg, míg végül 1530-ban és 1532-ben Szapolyai János csapatai el nem foglalták őket tőle. Egy 15 évvel ezelőtti tanulmányomban már bemutattam,4 hogy a 19. századi történetírás próbálkozásainak dacára a gyulai uradalomban 1530 előtt nem mutathatóak ki a reformáció jelei annak ellenére, hogy György őrgróf 1522-ben már bizonyíthatóan a lutheri reformáció híve volt, s 1523- tól kezdve állt levelezésben a wittenbergi reformátorral (jóllehet a titkos találkozójukról szóló történet legendának tekinthető). És annak ellenére is, hogy a szomszédos vajdahunyadi uradalomban egyidejűleg zajló eretneknyomozásban és az erdélyi püspök azt követően kihirdetett egyházi átkában a brandenburgi személyi politika komolyan érintett volt.5 Ez a furcsa ellentmondás még szembetűnőbb a sziléziai birtokokkal összehasonlítva. Levéltári források dokumentálják, milyen fontos szerepet játszott Brandenburgi György abban, hogy az 1520-as években a re- formátori mozgalom megerősödött Boroszlóban és Felső-Szilézia nagy részén, tehát azon a területen, ahol neki külső kegyurakkal, tartományi nemességgel kellett egyezkednie.6 Ezzel szemben a gyulai uradalomban, 2 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 37873 (Esztergom, 1510. március 22.), közli: Veress Endre: Gyula város oklevéltára 1313-1800. Bp., 1938. 56-58. 84. sz. dokumentum. 3 Staatsarchiv Nürnberg, Brandenburger Literalien (a továbbiakban BL) 1056, idézi: Veress, i. m. 87-91. 119. sz. dokumentum; Pataki, Iosif: Domeniul Hunedoara la inceputul secolului al XVI-lea: Studiu fi documente. Bucurefti, 1973. 321. (Biblioteca istoricá, 39.); Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története. Levéltári Közlemények, 1964.1. sz. 21-54. 4 Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei Brandenburgi György gyulai és vajdahunyadi uradalmaiban, 1520-1530. Egyháztörténeti Szemle, 2001. 2. sz. 35-45. 5 A budai és a bányavárosi reformáció eseményeit is általában kapcsolatba szokták hozni az őrgróf személyével, bár konkrét adataink erről nincsenek. Csepregi Zoltán: A reformáció nyelve: Tanulmányok a magyarországi reformáció első negyedszázadának vizsgálata alapján. Bp., 2013.62-65., 78-83. (Humanizmus és reformáció, 34.) (a továbbiakban Csepregi, 2013.) 6 Csepregi Zoltán: „Es laufft auch der Lutter in alle Sachen überall mitt...”: Brandenburgi György őrgróf (1484-1543) szerepe Boroszló város reformációjában. In: Heinz, Daniel- Fazekas Csaba-Rajki Zoltán (szerk.): Ünnepi tanulmányok Szigeti Jenő 70. születésnapjára. Miskolc, 2006. 54-56.; Csepregi, 2013. i. m. 106-111., 117-126.
