Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Csepregi Zoltán: A gyulai uradalom egyházi viszonyai a brandenburgi korszakban (1510-1530)
53 CSEPREGI ZOLTÁN A gyulai uradalom egyházi viszonyai a brandenburgi korszakban (1510-1530) régi magyar nyelvben használt markoláb - őrgróf - főnév és a tájnyelvi markoláb - ijesztgetésekben szereplő képzeletbeli gonosz lény - valójában azonos alakú szavak, az előbbi a német Markgraf, az utóbbi a szintén német Markalf (tréfamester, a középkori népkönyvben szereplő agyafúrt paraszt neve) könnyített ejtésű átvétele. „Vigyázz, mert elvisz a markoláb!” - ismerős még ma is a szólás. Brandenburgi György őrgróf esetében azonban, akit a kortárs magyar nyelvű források kizárólag „a markoláb” megjelöléssel neveztek meg, az utókor mintha egybemosta volna a két eltérő eredetű jelentést. György őrgróf a magyar történetírásban hol mumussá, hol kivételes tulajdonságokkal felruházott mondahőssé lett, aszerint, hogy a felekezetileg megosztott historiográfiának éppen melyik lapján bukkant föl a neve. A protestáns és katolikus szerzők csak abban egyeztek meg, hogy egyaránt tőle eredeztették a magyarországi reformáció első hullámát. A Brandenburgi család frank ágában nagy volt a gyermekáldás, Jagelló Zsófia 17 gyermeke közül 13 testvér érte meg a felnőttkort, közülük a három legidősebb fivér volt Kázmér (1481-1527), György és Albert (1490- 1568). A fiúk legtöbbje - Albert, János (1493-1525), Frigyes (1497-1536), Johann Albrecht (1499-1550), Gumprecht (1503-1528) - egyházi karrier után nézett, a legidősebb, Kázmér mint Reichfürst a hazai frank tartományt igazgatta, György a Jagelló-rokonság révén Magyarországon talált boldogulást. Fraknói Vilmos vitriolosan, ám kétségkívül találóan beszél brandenburgi „kakukkfiókákról”. A kép nem túlzó, a családi levelezés az atyai adósságok rendezése mellett valóban főleg a fiatalabb testvérek „elhelyezése” (Versorgung) körül forog. Brandenburgi György, II. Ulászló király unokaöccse, II. Lajos gyermekkirály gyámja, a brandenburgi választófejedelem és Albrecht mainzi érsek unokatestvére húsz évig élt Magyarországon. Uralkodó nagybátyja 1 1 György (Brandenburgi György; Georg der Fromme), brandenburgi őrgróf (1484-1543), II. Lajos király unokatestvére és egyik gyámja, a magyar, morva és sziléziai reformáció fő patrónusa, Speyerben protestál (1529), az Ágostai hitvallás egyik beterjesztője (1530), a Brandenburg-Nürnberg-i egyházi rendtartás megrendelője (1534). Bio-Bibliographisches Kirchenlexikon, Bd. 30. Nordhausen, 2009. 472-484.; Neue Deutsche Biographie, Bd. 6. Berlin, 1964. 204-205.
