Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Kenyeres István: A gyulai uradalom a Brandenburgi-birtokok rendszerében
Kenyeres István J A gyulai uradalom a Brandenburgi-birtokok rendszerében 39 f A kasznárnak a medvevári katonák részére saját pénzükön borkimérést kell tartania, rovásra kell a pincérnek kiadnia a bort nekik, majd negyedévente levonni a fizetésükből. A rokonoki és verbovci szőlőkből származó bort kiméretheti, minden helyen egy hordót három vagy négy forintért mérethet ki a polgárok sérelme nélkül, f A medvevári, rokonoki és más szőlőket a helyi alattvalók bérért műveljék. A kapitány és a kasznár a káptalan bevételeit is tartozik az engedetlenektől és az engedelmesektől követelni, beszedni és akinek kell, átadni, a többit pedig a kastélyba szállítani. A kapitánynak és a kasznárnak a Lukavechez újonnan foglalt birtokokhoz egy új zsupánt kell kirendelnie. Minden kastélyba kamaraszolgát kell felvenni. Az instrukció a medvevári, rokonoki és lukaveci tisztek, katonák, alkalmazottak fizetéseinek felsorolásával zárul. Az instrukció szerint a kapitány Medveváron, a kasznár Rokonokban szolgált, egyúttal alvárnagy- ként is, míg Lukavecben volt egy másik alvárnagy. Az utasítás legutolsó rendelkezése szerint az őrgróf rendeletére át kell adniuk a várak kulcsait, illetve ha elhalálozik, akkor testvérének, Kázmér őrgrófnak kell átadniuk a várakat. Az instrukció rögzíti, hogy azt három megpecsételt példányban állították ki, ebből egy-egy jutott a kapitánynak, a kasznárnak és egy maradt az őrgrófnál. Mint látható, az őrgróf a szlavóniai birtokainak irányítási, igazgatási rendszerét is alaposan megszervezte, a kapitányra és az (al)várnagyként is szolgáló, gyakorlatilag az udvarbíró funkcióját betöltő kasznárra hárítva a feladatokat, tehát a kapitány-udvarbíró kettős igazgatási rendszerét vezette be. Bár a szlavón birtokoknál nem találunk ellenőrt, a két fő tisztviselő két párhuzamos számadást készített, ezzel is ellenőrizve egymás tevékenységét. A Brandenburgi-birtokok gazdálkodása штввшшшшввркжтшштшяшяштшвют88тж№шшш^ттшмтш№тшшт№шштшшшш*шшшшшшвжт!ш®шешштт1шш®тш^тт№м A késő-középkori váruradalmak gazdálkodásának főbb jellemzőit az uradalmak készpénzbevételeinek és -kiadásainak vizsgálatán keresztül lehet bemutatni. Nem feledkezhetünk meg a természetben befolyó jövedelmekről sem, amelyek közül a gabona, búza, rozs, zab, árpa, tön- köly stb., illetve a bor és egyes helyeken a sertés és a juh voltak a legfontosabbak. Hozzá kell tennünk, hogy a késő középkorban nem nagyon készítettek olyan számadásokat, amelyek mindenfajta jövedelemre, tehát mind a készpénzre, mind pedig a naturáliákra is kiterjedtek volna. Általában ezekről külön számadások készültek, sőt, leginkább csak a pénzszámadások készítését tartották igazán fontosnak, így nem meglepő, ha leginkább ilyenek maradtak ránk. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy ahogy Szabó István is rámutatott, a korszakban egyre inkább jellemző a
