Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
26 VÁROS, URADALOM, VÁR éltek.42 A várat igen, a várost nem vette körül erődítés, talán sánc és árok övezte bizonyos helyeken, „falait” a folyóágak és a tó képezték, Gyula településszerkezetében a nyugati városok mintáját követte, utcái, terei és erődítettsége pedig az alföldi városok képét. Lakosságszáma az alföldi városok és mezővárosok lakosságának számához hasonlóan az ország hasonló jogi és gazdasági helyzetében lévő városainak az átlagnál magasabb számot mutatott. Bácskai Vera a város népességszámát az 1525-ös és 1527-es cenzusjegyzékek jobbágyszáma alapján, továbbá az ehhez 25-30%-ot kitevő zsellérszám alapján becsülte meg. Ezen adathoz hozzávette Brandenburgi György jobbágyain kívül más birtokosok, a gyulai plébános, a Szent Móric kápolna igazgatója és a nemes családok telkes jobbágyait.43 Az ismertetett adatok alapján 2500- 3000-es lélekszámot állapított meg. Ha mindehhez hozzávesszük a várban szolgálatot teljesítők, valamint a szolgák és családok számát, továbbá a Félszeren, Izsákon, Szélhalmon és Turgonyban lakó személyi és dologi függésben élők számát és családjukat, legalább 500 fővel gyarapíthatjuk a Gyulán 16. század első felében élt lakosságának számát, amelyet 3000- 3500 főre tehetünk.44 A társadalom piramisának csúcsán a mindenkori főúri család állt. Rezidenciájukat a várban tartották. Ilyen módon a város a rezidencia hely szerepét töltötte be. A településen több nemes élt, közéjük tartoztak a vár és az uradalom vezető tisztségviselői. A nemesek és a gazdag telkes jobbágyok egy része kereskedéssel foglalkozott. Ők képezték a város vezető rétegét a királyi városok plébánosaihoz hasonló mértékű jövedelmet élvező plébánossal együtt, aki saját jobbágyokkal rendelkezett. A telkes jobbágyok a város középrétegének sorait gyarapították, akárcsak az iparosok egy része. Bácskai Vera számításai szerint az uradalom iparosainak és kerekedőinek 47%-a élt a városban, míg lakosságának 25%-át tették ki. A lakosság tarkaságát gyarapították a várban szolgálatot teljesítő, családjaikkal a városban lakó katonák és alsóbb beosztású tisztségeket viselők, továbbá a ferences szerzetesek, valamint a beginaház lakói. A szegény rétegekhez számítjuk a zsellérek egy részét. Közülük jobban álltak az ipart űzők, a fuvarosok és szőlőművelők. Ide soroljuk az említett négy telepen élt, várban szolgálatot teljesítő, személyileg függő jobbágyokat, valamint napszámosokat és cselédeket. Amint láthatjuk, Gyula társadalma színes, jól tagolt képet mutatott.45 42 E helyeket Szatmári Imre lokalizálta. Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban. Szeged, 1996.142., 264., 307. (Dél-alföldi évszázadok, 9.) 43 Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században. Gyula, 1991. 25-59. (Gyulai füzetek, 3.) (a továbbiakban Bácskai, 1991.) 44 Blazovich László: Város és uradalom : Tanulmányok és források Gyula XV-XVI. századi történetéből. Társszerzők Galántai Erzsébet és Schmidt József. Gyula, 2007.81-82. (Gyulai füzetek, 16.) (a továbbiakban Blazovich, 2007.) 45 Karácsonyi, i. m. 147-148.; Scherer, i. m. 91-93.; Bácskai, 1991. i. m. 14-15., 25-59.; Blazovich, 2007. i. m. 32., 82.
