Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
Blazovich László f Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között 27 A városi község (kommuna, Gemeinde) korlátozott formában született meg Gyulán. Bizonyítja a már említett városi pecsét, amelyet a városi tanács használt. Kérdéses a községet alkotó parasztpolgárok köre. Csak analógiák alapján állíthatjuk, hogy minden olyan lakos beletartozott, aki városi telekkel, vagyonnal rendelkezett, amint a Budai jogkönyv mondja: „mindazok, akik a városban laknak és ingatlan vagyonnal rendelkeznek”, aki „polgárjogot szeretne nyerni, az csakis tisztességes, jó hírű és tulajdonnal bíró férfi lehet”.46 Ők azok, akik adót fizetnek, amely szükséges a város fenntartásához és működtetéséhez. Ennek fejében képviselet útján beleszólhatnak a város ügyeibe. Az együttlakók, a vagyontalanok: zsellérek, napszámosok, cselédek nem tartoztak közéjük. A parasztpolgároknak érdekükben állt az egyre több szabadságjog megszerzése a mindenkori földesúrtól, amely szabadságokra utal az 1496. évi oklevél.47 A városi autonómia a szabadságjogok, amelyekkel rendelkezett a város, összességét fejezi ki. Egyrészt azokat, amelyeket a város mint község bírt, másrészt azokat, amelyekkel az egyes polgárok élhettek. Az előbbiek közül a legfontosabbnak a szabad bíróválasztást tartjuk. 1529-ből értesülünk a bíróválasztás módjáról,48 amely szerint a bírót a tizenkét esküdt választotta, ám a földesúr erősen érvényesítette akaratát. Az esküdtek választásáról nincs információnk. A városi közigazgatás hierarchizál- tan működött, ugyanis az egyes városrészek, utcák élén utcabírák álltak, amint egy 1527. évi iratból kiderül.49 Hangsúlyozzuk azonban, hogy más urak jobbágyai, például a plébánosé nem részesültek a városi szabadság- jogokban. A plébános-választás jogát az úr fenntartotta.50 Scherer Ferenc szerint az említett tisztségek és testületek helyett és a városi tanácson kívül 1518-ból ismeretes egy kisebb ellenőrző testület (consules) léte,51 amely a bíróválasztás előkészítésében és az esküdtválasztásban vehetett részt, tagjai a tanács munkájába is beleszólhattak. Ezen testület, amely a választott község (electa communitas) elődje a középkorban, más városokban, például Szegeden, Budán és Kolozsváron ugyancsak létezett.52 46 Mollay, Karl (Hrg.): Das Ofner Stadtrecht: Eine deutschsprachige Rechtssammlung des XV. Jahrhunderts aus Ungarn. Bp., 1959.86.66. sz. dokumentum. Magyar fordítása: Blazovich László-Schmidt József (közread.): Buda város jogkönyve, II. Szeged, 2001. 320. 32. sz. dokumentum, 346. 66. sz. dokumentum (Szegedi középkortörténeti könyvtár, 17.) 47 Blazovich, 2007. i. m. 42-44., különösen 44. 48 Veress, i. m. 150.; Karácsonyi, i. m. 145.; Bácskai, 1991. i. m. 32. 49 Blazovich, 2002. i. m. 151. 50 Blazovich, 2007. i. m. 40.; Veress, i. m. 60-61., 67-69. 51 Scherer, i. m. 94. 52 Reizner János: Szeged története, IV. Oklevéltár név- és tárgymutató. Szeged, 1900. 24-25.; Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1514-ig). In: Gerevich László-Kosáry Domokos (szerk.): Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Bp., 1975. 83-84. (Budapest története, 2.); Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez, I. Buda, 1870. 280-285.; Blazovich László: A budai jog és Kolozsvár egy 1488. évi oklevél alapján. In: Blazovich László: Demográfia, jog és történelem : Válogatott tanulmányok. Szeged, 2013. 68. (Dél-alföldi évszázadok, 31.)
