Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Oross András: A gyulai vár és környezete a 17-18. században
I Oross András f A gyulai vár és környezete a 17-18. században 157 írásban is szereplő, a kamarai provizor által török órának nevezett szerkezetet is el akarták vinni. Lindner így fogalmazott: a régi, rossz, török, mutatók nélküli órát az egyház erősítése miatt a templomnak kellene adni és a város arculatának javítása miatt nem kellene Aradra szállítani.27 Az óra vonzó lehetett a katonák számára, mert később von der Porten nagyváradi kapitány is meg akarta szerezni és ezért minden követ megmozgatott. Eredményeként Lindner provizor 1700. október 10-én kénytelen volt jelenteni, hogy az órát és a muníció nagy részét már elvitték, néhány mázsa lőport, kanócokat és sáncszerszámokat hagytak hátra.28 A rombolás során kikerülő fa- és vasanyagokat szintén veszély fenyegette, hiszen arra a katonák is szemet vetettek. A provizor szerint a hadszertárban, az ágyúdombban, a tornyokban és a mellvéden sok faanyagot fognak kitermelni, ami jó lenne, ha kamarai kézben maradna, mert így a várban és a városban lévő épületeket könnyebb lenne felújítani. A faanyagot a had- szertárnok, a hajdúk és a rác katonák gyakorlatilag ellopták Lindner szerint, aki arra panaszkodott, hogy távollétében egyszerűen elszállították azokat abból a házból, ahol ő nagy gonddal összegyűjtötte.29 A katonák arra hivatkoztak, hogy ők csak fel akarják vágatni a hatalmas cölöpöket kisebbekre, hogy épületfaként, vagy tűzifaként hasznosítsák azokat. A levelekből egyébként kiderül, hogy a mellvéd előtti cölöpsor és a lőportorony faanyagát bontották ki.30 A kikerült faanyag felvágatása az 1700. november 27-ei megyegyűlésen is szóba került, amikor Lindner provizor hat jobbágyot kért a favágatáshoz.31 Csak közvetetten állapíthatjuk meg, hogy a gyulai vár rombolása során a várárok és a külső vár fala közötti mellvéd cölöpsorának kibontása, valamint a várbeli nagyobb építmények (lőportorony, hadszertár, ágyúdomb) faanyagának kivétele történt meg. A vár palánkja ekkor nem került veszélybe. A rombolásról szóló záró jelentésében a kamarai provizor a következőképpen összegzett: a lerombolt várat végül 1700. december 27-én hagyta el a katonaság. A vár készleteiből 31 szekeret Aradra, 56-ot Nagyváradra, 22-t Jenőre vittek. Lindner beszámolt arról is, hogy 421 német katona 107, hatvan magyar hajdú hét, 467 rác hajdú egy napot, 134 Bihar 27 MNL OL E 281. 1700. jún. Nro. 73. („...nicht weniger, die ohnedeme alte schlechte türkische Uhr ohne Zeiger, tam pro consolatione ecclesiae, im Zeichen in die Kirche geben zu können, quam reputatione civitatis allhier, und nicht nacher Arad transferiren zu lassen [...].”). A török óra további említései: MNL OL E 281. 1700. aug. Nro. 41., MNL OL E 281. 1700. aug. Nro. 69., MNL OL E 281. 1700. okt. Nro. 24. 28 MNL OL E 281. 1700. okt. Nro. 24. 29 MNL OL E 281. 1700. okt. Nro. 76. 30 MNL OL E 281. 1700. nov. Nro. 51. „Wegen des Holtzes bey Rasirung der Vöstung, wie schon berichtet, ist in Abwesenheit meiner nicht allein viel vertragen, sondern auch von hiesigen Zeügwart an Bauholtz von denen Batterien und einem Pulverthurm vile und zwar das meiste weggeführt wordten.” 31 MNL OL E 281. 1700. dec. Nro. 11. T
