Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Gyula visszafoglalása, 1694-1695
140 VÁROS, URADALOM, VÁR badeni őrgróf az uralkodóhoz 1691. szeptember 23-án írt jelentésében ezért kifejtette, hogy Veterani két-háromezer katonát küldjön a Maros vidékére, amelyek „[...] nyomuljanak Gyula közelébe, és ama török város és vár körül sűrű őrállomásokat létesítsenek, és a meglévőket erősítsék meg”.40 Az őrállások azonban egyelőre nem tudták megakadályozni a segélyek bejuttatását a várba. Velence bécsi követe már 1692. február 20-i jelentésében azt közölte a dózséval, hogy Gyulára, Temesvárra és Jenőre folyamatosan érkezik az utánpótlás és a katonák. Heißler ezért az itt lévő csapatok megerősítését sürgette, hogy ne csupán szemmel tarthassa az ellenség mozgását, hanem hatékonyan tehessen is ellene.41 Ekkor még a lovassági tábornok attól tarthatott, hogy a körülzárt Váradot is könnyedén megsegíthetik az említett várakból. A Sebes-Körös partján épült erősség megszerzését követően azonban Gyula, illetve Jenő ellen fordíthatta a rendelkezésre álló ezredeit. Tegyük hozzá, nem túl nagy sikerrel, ugyanis 1692 augusztusa és 1693 márciusa között összesen négy konvojnak sikerült bejutnia jelentős utánpótlással a várba. A már említett velencei követ szeptember 16-i jelentésének tanúsága szerint az első sikeres akciót követően Heißler újra szorgalmazta, hogy a Gyula-Jenő-Temesvár körüli ellenőrzést, illetve az itt kiépítendő blokádot meg kell erősíteni.42 Az erős lovas fedezet alatt októberben Temesvárról küldött lisztszállítmány megérkezése után a Szegedről érkezett tudósítás írója pedig úgy fogalmazott, hogy ez „súlyos dolog, mert Gyula új erőre kapott”.43 Mindezeket tekintetbe véve Heißler altábornagy tovább sürgette a velencei követ jelentései szerint a Körösök vidékén állomásozó csapatok megerősítését, hogy végre sikerüljön megakadályozni az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt maradt várak közötti rendszeres szállítást és híradásokat.44 Végül, mint láttuk, Gyula és Jenő ostromáról határozat született az Udvari Haditanácsban. A velencei követ 1693. áprilisi jelentésében pedig azt is tudni vélte, hogy egy négyezer fős erősítést küldenek a térségbe.45 Gyula ostromára végül nem került sor, ám a körülötte felállított blokád egyre hatékonyabban működött, köszönhetően annak is, hogy báró Franz Wilhelm von Bollandt (Pollandt) vezérőrnagy 1693 augusztusában a Maros-vonal védelmére kapott megbízást.46 Ismét a velencei követ jelentése alapján tudjuk, hogy szeptember végén Bozuklu Musztafa nagyvezír 40 Szita, 1995. i. m. 92. és 94. 41 Szita, 1995. i. m. 154. 42 Szita, 1995. i. m. 154. 43 ÖStA KA A FA 1692/10/29.; Szita, 1995. i. m. 150. 44 Szita, 1995. i. m. 155. 45 Szita, 1995. i. m. 155. 46 Csorba, i. m. 170.
