Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Bagi Zoltán Péter: Gyula visszafoglalása, 1694-1695
I Bagi Zoltán Péter f Gyula visszafoglalása, 1694-1695 141 egy jelentős sereggel ellátmányt küldött Gyulára és Temesvárra. Amint erről herceg Charles Eugene de Croy tábornagy, magyarországi főparancsnok értesült, rögtön utánuk küldte Péterváradról gróf Lorenz von Hofkirchen altábornagyot három vértes ezreddel, és Bollandt is megindult ellenük egy német és két magyar lovasezredével. Az összecsapásra a Maros folyótól nem messze került sor. A török és tatár lovasságot teljesen felmorzsolták Hofkirchen vértesei, és a menekülőket még a palánkkal körülvett városba is követték, hatszázat levágva közülük és nagy mennyiségű zsákmányt ejtve. Az altábornagy azonban nem gondolhatott a vár megostromlására, mivel nem volt meg hozzá a szükséges felszerelése.47 A fényes győzelmet követően az eddigieknél is szorosabbá vált a blokád Gyula körül. Egy 1693. december 26-i bécsi haditudósítás szerint „nagy kockázattal jár konvojok irányítása Gyula felé. Heißler és Veterani generálisok az utóbbi időben szervezetté tették és megerősítették a lovasőrjáratot a Körösök mentén, a Váradi főkapitány úgyszintén, s az őrhajók éberen figyelik az egész Maros vonalát. Átcsúszni anélkül, hogy észre ne vegyenek egy szállítókonvojt, csak úgy lehet, ha lovakra rakott zsákokkal, főként éjjel vonultak.”48 Hasonlókról számolt be Hannibal Mörmann, a bajor választófejedelem bécsi követe is 1694. január 23-i jelentésében: „A Maros folyó mellett, annak bal partján állandósultak a császári portyák, amelyek magyar és rác lovassággal vannak megerősítve. Gyula környéki parasztok, pákászok értékes és állandó megfigyeléseket tesznek a török mozgásáról.”49 Ráadásul még nem várt támogatást is kapott a Bollandt vezette blo- kadírozó katonaság. A már említett Mörmann jelentéséből és egy, a Vatikánba érkezett bécsi tudósításból tudjuk, hogy 1694 áprilisában Thököly jenei-palánki gyalogos főkapitánya, Daróczy András elpártolt a kuruc fejedelemtől és hatszáz hajdújával megindult Erdélybe Veteranihoz, hogy tőle kérjen magának és katonáinak közbenjárást az uralkodói kegyelemért.50 Előtte azonban még Gyula környékén sikeresen vetettek lest az éppen a várba igyekvő és ellátmányt szállító oszmán katonaságnak.51 A vár egyre szorongatottabb helyzetével Szürmeli Ali nagyvezír is tisztában volt, így június folyamán parancsot adott Arnót pasának arra, hogy újra próbáljon meg utánpótlást eljuttatni oda. Az újabb konvoj indulásának a híre azonban nem maradt titokban: mind Zenarolla, mind 47 Scherer, i. m. 255.; Szita, 1995. i. m. 156. 48 Szita, 1995. i. m. 166. 49 Szita, 1995. i. m. 168. 50 Az átpártolásról lásd: Seres István: Thököly Imre emigráns katonaságának tisztikara Törökországban a karlócai béketárgyalások idején, 1698-1699. Hadtörténelmi Közlemények, 2005. 3. sz. 458. 51 Szita, 1995. i. m. 174-175.
