Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
114 VÁROS, URADALOM, VÁR dy Tamás volt a patrónusa.116 E kiemelkedő személyiségek pártfogása csak jó fényt vethetett támogatottjukra. Eddig láthattuk, hogy különösen a Habsburg udvarhoz, a Magyar Királysághoz kötődő historikusok ítélték meg negatívan Kerecsényi személyét, várkapitányi működését és a gyulai vár feladását. (Forgách ugyan átpártolt az erdélyiekhez, de ez nem változtatta meg a véleményét.) Ezzel szemben az Erdélyi Fejedelemséghez kötődők inkább védelmükbe vehették. Nekik ugyanis nem volt szükségük bűnbakra, árulóra, és Miksa császár, a császári sereg, illetve a német katonaság tevékenységét is nyugodtan bírálhatták. Christianus Schesaeus vagy Scheser Keresztély (1535?—1585) erdélyi szász evangélikus lelkész és neolatin, humanista költő főművének első négy könyve a „Ruinae Pannonicae” (Magyarország romlása) címet viseli. Ezt további három könyv követi „De bello Pannonico Solymanni” (Szulejmán magyarországi háborúja). Ez utóbbiból a II. könyv (az egész műből a X.) adja elő eposzi jellegű elbeszélő költemény formájában Gyula és Szigetvár elestének történetét, amelyet 1571-ben adott ki Wittenberg- ben.117 Gyula ostroma118 kapcsán ő is kitér Kerecsényi dolgaira, hiszen a korabeli mentalitásnak megfelelően az emberek jellemében keresi a bajok okát, de igyekszik igazságosnak és jóindulatúnak lenni. Említi a róla keringő híreszteléseket (például, hogy a köz javát a maga használatára fordította, a beszedett bort és gabonát hatalmas összegért eladva, hogy a vár építésére szánt pénzekből titkon a saját részére is juttatott), de előtte kijelentette, hogy a fecsegő hír elegyíti egymással az igazat és a hazugságot. Ő nem akarja gyalázni a szerencsétlent, aki - végzetét kivéve - hosszú ideig bátor hősként távol tartotta a törököt nyakunktól. Ha látta volna Zrínyi hősi halálát, lándzsára tűzött fejét, Kerecsényi is azt panaszolta volna, hogy miért nem veszett el hasonló halállal, amelyet örök dicsőség ékesít. Az ostrom során Kerecsényi kitűnt mások előtt érdemeivel és régi nemességével. Nem volt hiány katonából, fegyverből és élelemből, a várfalak magasak voltak. A szárazság miatt azonban a vizek elapadtak, járvány (pestisről ír, de ez valószínűtlen) pusztított, a sebesülések nem gyógyultak, egy napon hatvanan is meghaltak. Említi az ágyúk szétrobbanását is. (Tehát Schesaeus és Forgách kölcsönösen merítettek egymás munkáiból.) A polgárok János Zsigmondnak akarták átadni a várat. Amikor Pertev 116 A szigetvári kapitányságra Zrínyi Miklós horvát-szlavón bán és kevendi és ormosdi Székely Lukács báró ajánlotta Kerecsényit a Nádasdyhoz írott levélben 1554. júl. 23-án, mivel a várat és a várkapitányságot becsülettel és tisztességgel meg tudja őrizni, és nem látnak senkit, aki e tekintetben alkalmasabb és megfelelőbb lenne. (Kerecsényi, 1906. i. m. 103.) Kerecsényi bátyja, Mihály alnádorként szolgált Nádasdy mellett. 117 Bartoniek, i. m. I. 158-162.; Schesaeus, i. m. 11-17.; MAMÜL, i. m. X. 250-251. 118 Schesaeus, i. m. 290-297.
