Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
I Dusnoki-Draskovich József f A gyulai vár 1566. évi török ostroma 103 Az ostrom előtt és folyamán dicsőített Kerecsényi megítélésének fordulatát jól mutatja néhány forrás. Szeptember 14-én Frölich arról számolt be, hogy Kerecsényi kilenc hétnél tovább nem védte Gyulát, addig azonban vitézül védekezett, temérdek veszteséget okozva az ellenségnek. Mivel az ostrom tovább tartott, mint gondolta, végül is elveszítette bátorságát és elcsüggedt, mindenekelőtt azért, mert sok katonája megsebesült, megbetegedett és elesett, a (temetetlen holtak miatti) bűz pedig egyre erősebb lett, s a magyarok zúgolódni kezdtek miatta.86 Bizarus (Bizari) rövid ösz- szefoglalásában pedig ez olvasható: Kerecsényi „a végső szükségtől szo- rongattatván feladta a megsegítésükbe vetett reményét, és némelyek szerint megvesztegettetvén (ti. busás ajándékokkal és ígéretekkel halmozta el a török vezér) egyezséget kötött.. .”87 Kányaföldi Kerecsényi László biztosan nem volt gyáva és áruló. Magyar viszonylatban tapasztalt katonának számított, katonaként futott be karriert: bárói címet nyert Ferdinándtól és az örökös főrend, a mágnások („magnates”) sorába emelkedett.88 Miksa király is elismerte vitézi erényeit, fényes lelki tulajdonságait és hűségét, hogy mindig derék hazafi módjánevezte, szembeállítva Zrínyi legtisztesebb (legbecsületesebb) halálával. (Szalay-Wenzel, i. m. IX. 189.) 86 Frölich, 1903. i. m. 316. Frölich azt állítja, hogy Schwendi szerint Gyula elestének oka Kerecsényi kishitűsége. 87 Bizarus, i. m. 111. A megmenekült német tiszt, Bernhard Rothenau a császár előtt árulással vádolta meg Kerecsényit. A magyarok közül viszont néhányan azt vallották, hogy előzőleg minden szándékát közölte a német katonákkal, és ellenezte a megadást, végül azonban szorongatott helyzetük és a török ígéretek meggyőzték. 88 Ferdinánd 1559. máj. 30-án kelt diplomája emelte bárói rangra. 1561. szept. 15-én ő és testvérei (Mihály, János és Mátyás) a „magnificus” címet nyerték el a királytól, s ez a főrendbe való felvételüket jelentette. Veress és mások szerint zászlósúr is volt. Az ismert tény, hogy 1563. szept. 8-án Miksa koronázásakor Pozsonyban Kerecsényi a legelőkelőbb magyar főurak egyikeként vihette Szerbia zászlaját a király előtt. (Veress, i. m. 373., 376., 392.; Istvánffy, 2003. i. m. 334. Pálffy, 2010. i. m. 168-169., 326. és 344.) Nádasdy 1559. nov. 16-án még nem a zászlósurak, hanem az „alább renden valók” közé sorolta. („Szerelmes Orsikám...": A Nádasdyak és Szegedi Kőrös Gáspár levelezése. Vál., gond., jegyz. Vida Tivadar. Bp., 1988. 245.) Kerecsényi első feleségétől, szokoli Orlovcsics Katától született fia, Kristóf, aki már fiatalon (más arisztokrata ifjakkal együtt) a bécsi udvarban szolgált mint étekfogó, Szlavónia zászlaját hordozta 1565-ben I. Ferdinánd bécsi temetési menetében. Kristóf id. Leonhard Harrach báró (titkos tanácsos, főudvarmester) leányát vette volna feleségül, de előtte (valószínűleg 1570-ben) elhalálozott. Harrach baráti kapcsolatban állhatott Kerecsényivel, mert ő próbált lépéseket tenni török fogságból való kiváltása érdekében. (Pálffy, 2010. i. m. 205., 295., 327., 344. és 10. kép) Vö. még: Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, VI. Pest, 1859. 208-209.; Kosutány Ignácz: A Kányaföldi Kerechényiek a XVI. században. Századok, 1882. 457-478. és Őze Sándor: Adatok Kerecsényi László gyulai kapitányságához. In: Ablonczy Balázs et al. (szerk.): Hagyomány, közösség, művelődés : Tanulmányok a hatvanéves Kása László tiszteletére. Bp., 2002. 114-122.
