Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
104 VÁROS, URADALOM, VÁR ra szolgált.89 Igaz, a dicsérő szavak különösen akkor szaporodtak, amikor rá akarták venni, hogy ne mondjon le a gyulai várkapitányságról, illetve, amíg sikerrel állta az ostromot. A király iránti hűsége vitathatatlan volt, nem kellett attól tartani, hogy az erdélyi fejedelem, János Zsigmond oldalára áll át, és az ő kezére játssza át a gyulai várat. Magyarországi és Szlavóniai birtokait is sikerrel gyarapította, a morvaországi Nikolsburg várán túl további birtokok megvásárlását tervezte. 1566. március 3-án ülte lakodalmát tersaczky Frangepán Klárával, aki már a harmadik felesége volt.90 Tehát nem a halálra készült.91 Zrínyi, aki idősebb volt, csak két lehetőséggel számolt: győzelem vagy halál. Kerecsényi nem vetett el egy harmadik megoldást, Gyula feladását. Egy európai hatalmak közti háborúban ez természetes, realista lépés lett volna, viszont a pogány törökkel eleve gyanúsnak minősült minden egyezkedés a keresztény közvélemény szemében. A török sereg hitszegésére - az elért biztosítékok ellenére - számítani kellett. A feladás eredményeként mindenesetre sokkal többen tudtak megmenekülni (vagy estek élve fogságba), mint ha Kerecsényi bevárta volna a téglavárban az utolsó, döntő török rohamot. Számára viszont nemigen volt kiút: amennyiben megmenekült volna, bizonyára hadbíróság előtt kellett volna felelnie a várfeladás tettéért. Kerecsényi szigetvári várkapitányként 1555-ben elhárított egy kisebb török támadást. Ha ezután nem mondott volna le, ő lehetett volna 1556 89 A király 1566. márc. 28-i levele Kerecsényihez. (Károlyi, i. m. 36.) Schwendi is elismerően nyilatkozott róla. (Veress, i. m. 403.) A korán elhalálozott apjuk után örökölt birtok (melynek nagy része el volt zálogosítva adósság fejében, más részéért pereskedés folyt) nem volt elegendő a Kerecsényi testvérek (hat fiú és két lány) számára, ezért már fiatalon érvényesülésre, karrierre, birtokszerzésre kellett törekedniök. Előnyük származott abból, hogy idejében Ferdinánd pártjára álltak. Mihály, a legidősebb, Nádasdy Tamás szervitoraként vicebáni, majd 1554-ben alnádori tisztségre emelkedett, ő segíthette öccseit. László, András és Mátyás katonai pályán próbált szerencsét. Jánost taníttatták, mert egy levélből kiderül, hogy ő jól tudott latinul. 1561-ben és 1563-ban óbudai prépostként említik. Lajos korán meghalt. (Kosutány, i. m.; Kerecsényi, 1906. i. m. 251.; Veress, i. m. 373. és 392.) 90 Kerecsényi házasságkötéseiről: Veress, i. m. 410-411. A régi és nagytekintélyű Frangepán család egyik ága volt a tersaczi. Klára tersaczky Frangepán Miklós gróf leánya volt, tehát ez is előnyös házasság lehetett. Kerecsényi azt szerette volna, ha a király képviseletében Thurzó (II.) Elek báró (aki éppen azelőtt ünnepelte kézfogóját Zrínyi Borbálával) jött volna el a Zala vármegyei Kányafölde várában tartott esküvőre. Forgách Simon följegyzéseiben olvasható, hogy Ghiczy szerint Kerecsényi az ostrom alatt folyton az ifjú feleségét emlegette tiszttársai előtt. (Forgách, i. m. 849.) Felesége később azt vallotta, hogy az esküvőjüket követő napon férje 1885 aranyforintot adott neki ajándékul e szavakkal: íme ez az aranypénz, amit asztalom fiából kiveszek. Meglátom, miként tartod meg, mert Istennek segedelmével többet is szerezhetünk hozzá s vehetünk rajta valami várat. (Veress, i. m. 434.) Kerecsényi Báthory Erzsébettől született lányát, Juditot 1571-ben tersaczky Frangepán Ferenc vette volna el, de a leendő férj elhalálozott az esküvő előtt. (Nagy, i. m. 209.) 91 Marinics Horváth Ferenc vicekapitány jún. 6-án írásba foglalta végrendeletét. (Radvánsz- ky Béla: Magyar családélet és háztartás, III. Bp., 1879. 104-105. /reprint/). Természetesen Kerecsényi is így tett az ostrom előtt.
