Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Völgyesi Orsolya: Katolikus kisközösségek az 1950-es években: a Fekete Gabriella és társai elleni per tanulságai
tevékenységét, rendszeresen tartott előadásokat a kiscsoportoknak szociológia, társadalompszichológia tárgykörében, az előadásokból készített jegyzetek aztán sokszorosítva terjedtek, fontos részévé válva a korai egyházi szamizdatirodalomnak. Eglis igen felkészült, szuggesztív, s ebből következően rendkívül felkapott előadó volt, rendszeresen hívták az Angolkisasszonyok a Ward Mária Kollégiumba, illetve különböző egyetemistákból álló csoportokhoz is. A vizsgálati anyag szerint Eglis mellett Csiszér Ferenc, Pántol Márton, Himfy Ferenc, Körmendi István világi papok, és Fényi Ottó premontrei, valamint Szőnyi István piarista szerzetesek is szerepet vállaltak különböző témákban a fiatalok alternatív képzésében. A perben Eglis és Bakó Sára nővér esetében a vádpontok - mint azt már említettük - a hűtlenség vádjával is kiegészültek, mivel Eglis Bakó Sára közvetítésével egy dokumentumot juttatott ki külföldre a hazatérő belga nagykövet feleségén keresztül. Eglis nem sokkal Bulányiék letartóztatása előtt, egy 1952. augusztus 21-i találkozón beszélt paptársainak arról, hogy egy héttel korábban megkeresték a belga nagykövetségről, s felajánlották, kijuttatnának egy, a magyar katolikus egyház helyzetét bemutató összefoglalót. A munka Eglis vallomása szerint is jelentősen támaszkodott a Papi rekollekciós elmélkedések című dokumentumra, amely nem sokkal korábban, a püspöki kar 1951. júliusi eskütétele után keletkezett, s fontos részévé vált a korai egyházi szamizdatnak. Szerzői - Bulányi, Juhász Miklós, Török Jenő, Eglis István és feltételezhetően Himfy Ferenc - erős kritikával illeték a magyar püspöki kar tevékenységét.16 Eglis saját munkáját 1952 decemberében fejezhette be, s azt eljuttatta a belga követségre, a szöveg franciára fordításában Bakó Sára lehetett a segítségére. A dokumentum valóban erős hasonlóságot mutat a Bulányiékkal közösen készített munkával: olykor szó szerint átvesz szakaszokat, máskor pedig a gondolatmenet egyezik meg szinte teljesen a Papi rekollekciós elmélkedésekben foglaltakkal. A Tájékoztatás a magyar katolikus egyház helyzetéről címet viselő írás röviden szól a közelmúltról (ez az egyik olyan pont egyébként, amelynek ebben a formában nincs előzménye a Papi rekollekciós elmélkedésekben, így teljes mértékben Eglisnek tulajdonítható): az 1938-ban megrendezett Eucharisztikus Világkongresszus időszakát Eglis erős fenntartással szemlélte, „[...] a magyar katolicizmust semmi nem jellemzi jobban mint a hagyományos külsőségek túlértékelése. Ezt a legjobban egy-egy diszmagyaros Szent István napi körmenet mutatta, a református Horthyval az élen és a nyüzsgő, zajongó bámulós sorfala, akik közül imádkozni vajmi kevésnek juthatott eszébe a »színpompa« élvezése közben. Hagyományosan történt a gyerekek keresztelése, mert ellenkező esetben ugyan mit szólnának az emberek, hagyományosan mentek a templomba esküdni, mert az nem olyan »szürke« mint a polgári esküvő, hagyományosan ülték meg az ünnepnapokat, olyan hévvel ragaszkodva a karácsonyfához vagy a novemberi temetői kivilágításhoz, mintha ezek lettek volna a hitnek legfőbb tételei.”17 Eglis bírálta a magyar katolikus egyház helyzetfelismerő képességét is az 1938-tól 16 A szerzők fontosnak tartották, hogy álláspontjukat Róma is megismerje, ezért a francia követségen keresztül kijuttatták a dokumentumot. 1952 tavaszán aztán ugyanezen a csatornán érkezett meg a válasz, amelyet Walter János, a piarista rend generálisának asszisztense írt, e szerint Róma nem tartja időszerűnek, hogy a békepapi mozgalommal vagy a szervezkedéssel kapcsolatban nyilvános nyilatkozatot adjon ki. A dokumentumról részletesebben lásd: Völgyesi Orsolya: Túlélés vagy megújulás? Himfy Ferenc káplán és a katolikus alsópapság szerveződései az 1940-es, 1950-es évek fordulóján. In: Századok, 149. (2015) 6. sz. 1445-1469. p„ különösen: 1455-1461. p. 17 Tájékoztatás a magyar katolikus egyház helyzetéről. 1. p. (a továbbiakban Tájékoztatás). A dokumentumot lásd: Eglis István lefoglalt anyagai között: BFL XXV. 4. f. 1956-006099. 94
