Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Völgyesi Orsolya: Katolikus kisközösségek az 1950-es években: a Fekete Gabriella és társai elleni per tanulságai
a vezetőségnek való engedelmességet jelentette a társulattal kapcsolatos ügyekben. A szegénység megtartása pedig azt, hogy ruházkodásra, táplálkozásra csak átlagos (közepesnél nem drágább) összeget költenek, szórakozásra csak akkor, ha az művészi, tudományos vagy nevelési szempontból maguk vagy mások számára elengedhetetlenül fontos. Pihenésre csak annyi időt fordítanak, amennyi az egészség megóvása érdekében elengedhetetlen. További elvárásként fogalmazódott meg, hogy a tagok lehetőségeikhez képest anyagilag is támogassanak többgyermekes családokat. A lelki életre vonatkozóan a heti, de lehetőség szerint napi szentáldozás mellett előírták, hogy mindenkinek legyen lelkiatyja, akinél kéthetente végezzen szentgyónást. Napi 10-15 perces elmélkedés, többszöri lelkiismeretvizsgálat, egytized rózsafüzér elimádkozása a társulat tagjainak javára, napi önmegtagadás a magyar ifjúságért, továbbá évente egy lelkigyakorlaton és évi három lelki napon (advent, nagyböjt és Nagyboldogasszony ünnepe táján) való részvétel is szerepelt kötelezettségként a szabályzatban. A csoportok irányítását ötven éves korig lehet végezni - olvasható a dokumentumban de a vezetőség a tagokat felszólíthatja, hogy már előbb hagyják abba a munkát, de kérhetik azt is, hogy folytassák tovább. A társulat tagjai ruházatukon semmilyen megkülönböztető jelet nem viselhettek. Ami lényeges még, abban a pillanatban a célok elérésében deklaráltan a csoportmunkát találták a leghatékonyabb módszernek. A hatalom számára különösen nyugtalanító volt, hogy a Fekete Gabriella körül kialakuló lányokból és asszonyokból álló közösség elindult az intézményesülés útján. Eördög László nyolcadrendü vádlott Androsits Istvánon keresztül került kapcsolatba Fekete Gabrielláékkal. A Veszprém megyei Ősiből származó Eördög László ma is él, az egyetem elvégzése után vegyészként dolgozott, 1968-ban Lengyelországban szentelték pappá, az előtte való évben pedig örökfogadalmat tett, s a premontreiekhez lépett be. Ebben a döntésében fontos szerepe volt az őt évek óta ismerő és támogató Fényi Ottó premontrei szerzetesnek is.11 Gyermekként 1947-től egy évig Veszprémben a piaristáknál tanult, s ez idő alatt a Davidicum internátusbán lakott, itt ismerkedett meg Andrositscsal, aki a lelkiatyja lett. A fiatalemberben hamar megérlelődött az elhatározás, s a papi hivatást választotta: „Amikor leérettségiztem, akkor arról volt szó, hogy vajon most szemináriumba menjek vagy pedig tanári szakot válasszak. Androsits atya, aki Budapesten dolgozott mint fizikai munkás, azt mondta, hogy nem tudni, milyen idők jönnek, a piaristák is elvégzik a tanári szakot, a civil szakot, neked kedved van hozzá, menj az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre, és jelentkezz kémia-fizika szakra. Egyébként pedig elkezdtem nála teológiát tanulni.”12 Eördög László 1953-ban kezdte el kémia-fizika szakon felsőfokú tanulmányait: „Az egyetemen, Androsits atya révén is egy olyan társaságba kerültem, ami lényegében egy hittankor volt. Mádl Ferenc és a testvére is ide tartozott. Amikor elsős lettem, akkor volt az első, egy háznál tartott lelkigyakorlatunk, amelyen részt vettem. Ez valahol Rákospalotán volt. Hat-hét fiú képezte ezt a csoportot, azt hiszem, hogy mind egyetemisták voltak, illetve tanársegédek.”13 11 Szerepének rekonstruálásához nem csak a vizsgálati anyag, de egy Ö. Kovács József által készített, nyomtatásban megjelent interjú is rendelkezésre áll: Visszaemlékezések 1957-ig. Eördög László Benedek premontrei atyával készült interjú alapján. Készítette: Ö. Kovács József. In: Festum agent tibi. Köszöntő írások Ullmann Péter Ágoston 0. Praem. 75. születésnapjára. [Gödöllő], 2015. 19-30. p. (a továbbiakban Visszaemlékezések, 2015.). Mindezeken túl a közelmúltban nekem is módomban állt vele egy rövid beszélgetést folytatni. 12 Visszaemlékezések, 2015. 23. p. 13 Visszaemlékezések, 2015. 24. p. 92
