Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Völgyesi Orsolya: Katolikus kisközösségek az 1950-es években: a Fekete Gabriella és társai elleni per tanulságai
nővér a Katolikus Leányok Országos Szövetsége (KLOSZ) helyi csoportjai számára tartott előadást Veszprémben, s bár Fekete Gabriella nem volt a szervezet tagja, hamarosan igen eredményes munkakapcsolat alakult ki közöttük. Budapestre költözve Fekete az első időben a Logodi utcában lakott, s rendszeres juttatást kapott Görög Lenkétől a hitoktatói munkájával kapcsolatos kiadásai fedezésére egészen 1951 áprilisáig. Görög Lenke és Fekete Gabriella az 1940-es évek második felétől - mint említettük - szoros kapcsolatban állt a Bulányi György, Juhász Miklós és Török Jenő nevével fémjelzett kisközösségi mozgalommal. Fekete Gabriella még 1948-ban ismerkedett meg Juhásszal, akivel aztán 1949 márciusában újra felvette a kapcsolatot, mivel a szerzetes egy ideig a veszprémi szemináriumban volt teológiatanár. 1950-től ő lett Fekete Gabriella gyóntatója is. Görög Lenkéék a személyes kapcsolat mellett a főként középiskolás és egyetemista lányok hitoktatásával foglalkozó egykori KLOSZ-csoportokon keresztül kapcsolódtak be a mozgalomba: egyrészt elfogadták és alkalmazták a csoportmunkát mint módszert, másrészt a Bulányiék körül létrejövő kb. 20-30 fős papi közösség tagjai tartottak előadásokat, lelkigyakorlatokat a lányoknak. A Stadler Frida betegsége miatt Görög irányításával működő KLOSZ-csoportokat Endrey Mihály egri segédpüspök, az Actio Catholica (АС) országos igazgatója és Sík Sándor piarista tartományfőnök is igyekezett integrálni Bulányiék kiscsoportos mozgalmába. Ezt elősegítendő 1950 januárjában megbeszélést tartottak az Alverna Szent Erzsébet lelkigyakorlatos házban, ahol 30-40 apáca vett részt, s elsősorban a középiskolás lányok hitoktatásának megszervezéséről tanácskoztak. Ugyanezen év áprilisában az AC székházában tartott megbeszélésen az országot hét decentrumra osztották fel, mindegyik élén egy-egy szerzetesnő állt volna, s az ő feladatuk a lányok képzésének a megszervezése volt. Endrey kijelölte azokat az anyagokat, jegyzeteket, amelyekből a csoportoknak tanulniuk kellett. A szerzetesrendek feloszlatásával ezek az elképzelések ebben a formában nem valósultak meg. A területi koordinálást a papoknak kellett magukra vállalniuk, főként az egyetemi városokban. Az államvédelmi hatóság Bulányiék vallomása nyomán 1952. november 26-án nyitott dossziét Katolikus Lányok címen, s ebben mások (így Stadler Frida, Kiss Miklósné Kígyóssy Edit, Andrássy Ilona) mellett Fekete Gabriella és Görög Lenke tevékenységét évekig megfigyelték. Bár Fekete és Görög Lenke hosszabb ideig szorosan együttműködött, Bulányiék 1952-es letartóztatása után útjaik elváltak, Görög ugyanis 1952 őszén Tiszaigarra utazott, s egy időre beszüntette a csoportmunkát, Fekete Gabriella azonban erre nem volt hajlandó, s folytatta a fiatalokkal való foglalkozást. Görög Lenke ezt csak 1953-tól kezdte el újra, őt aztán Fekete Gabriella után egy hónappal, 1956 januárjában vették őrizetbe és a korábban említett Gerstner Ida és társai elleni per másodrendű vádlottjaként ítélték el 1956. október 15-én. A Fővárosi Bíróság bűnösnek találta folyamatosan elkövetett izgatás bűntettében, ugyanakkor az egyesülési szabadsággal való visszaélés bűntette alól őt felmentették.9 1952 őszétől kapcsolódott be aktívan a Fekete által összefogott csoportmunkába Androsits István, a per harmadrendű vádlottja. Fekete Andrositsot, mint már említettük, Veszprémből ismerte: Androsits 1946-tól Veszprémben a Davidicum fiúinternátus, majd az államosítás után az ottani kisszeminárium igazgatója, s végül a veszprémi szeminárium prefektusa volt. 1952-ben 9 A per anyagát lásd: BFL XXV. 4. f. 1956-006107. 90
