Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Erdmann Gyula: Az embertelen kádárista megtorlás, a bűntelenek elleni bosszú példái a forradalom elfojtása után Békés megyében
28-án - ismerték képességeit - számosán kérték, legyen a forradalmi bizottság elnöke. Egy feltétellel vállalta: ha nem lesz rendbontás. A szovjet emlékművet sem engedte lerombolni: tisztelni kell a halottak emlékét. Orosháza azon kevés helyek egyike lett, ahol valóban épen maradt az emlékmű. Október 30-án remek beszédet mondott: lelkesített, de egyben a fiatalokat mérsékletre intette. Az üzemekben tartó sztrájk (a Vörös Hadsereg kivonulásért folyt) helyett személyében a munka mellett foglalt állást. November 4-én, amikor Békéscsabán már 300 tank dübörgött, Orosházán sokan benzines palackokat töltöttek, készülődtek. Nagy Lajos meggyőzött mindenkit a reménytelen ellenállás és áldozatvállalás feladásáról. A katonaság által a csabai útra kirendelt üteget visszaparancsolta. November 5-én a közelgő szovjet tankok elébe ment. Okosan és meggyőzően tárgyalhatott, mert a szovjet parancsnok maga kérte, hogy maradjon a helyén, a város élén. December 6-án az orosházi központi munkástanács csatlakozott a Nagybudapesti Központi Munkástanács kezdeményezéséhez. Néma tüntetést rendeztek több ezer ember felvonulásával. Csak a harangok zúgtak. A vezető és szervező Nagy Lajos volt. Amikor azonban december 9-én Kádár karhatalmistái letartóztatták a Nagybudapesti Központi Munkástanács tagjait, Nagy Lajos ismét realista és életeket óvó maradt. Feloszlatta az orosházi központi munkástanácsot. A visszatérő tanácsi vezetők november 30-án kénytelenek voltak vb-elnökhelyettessé választani Nagyot. Nélküle nem lehetett az orosháziakat kormányozni. A kommunista MSZMP-titkár, Sinkó Sándor nyilvánosan megköszönte Nagy Lajosnak, hogy a forradalmi napokban megőrizte a rendet és a békét. Nem sokkal később azonban inkorrekt, súlyosan vádló szavakat mondott tanúként Nagy Lajos és társai perében. Nagy Lajosékat ugyanis 1957. január 17-én letartóztatták, június 12-én, első fokon Nagyot tíz évre büntették. A Legfelsőbb Bíróságon új tárgyalást írtak elő a sok eljárási szabálytalanság, téves ténymegállapítás láttán. Az új ítéletben (1958. május 30.) a tíz évet háromra mérsékelték. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett s a fellebbezési tárgyaláson - az akkori időben - csoda történt. 1958. november 12-én a három évet még mérsékelték is két év két hónapra. Ezúttal ugyanis figyelembe vették a mentő körülményeket és a hatvan év feletti Nagy Lajos romló egészségi állapotát is. 1959 áprilisában az amnesztiarendelet alapján büntetését megfelezték s az 1957. január 17. óta előzetesben töltött idejét beszámítva kiszabadult. Endrődön Balogh Elek (volt szociáldemokrata, 1948-ban átvették az MDP-be, de aztán kizárták, mint „opportunistát”) a forradalmi bizottság tagja lett. Az elnök - az 1948-ig kisgazda országgyűlési képviselő - Vaszkó Mihály volt. Balogh emelkedett beszédeket mondott, lelkesítette a fiatalokat, de megkövetelte a rendet és a békét. Nem kell az 1945 előtti rendszer, de a kommunista diktatúra sem - mondta. A Kádár-kormányt nem ismerte el, sőt tízpontos követeléssort írt Kádárék ellen. Decemberben még vezető szerepet vitt Endrődön. E hó elején még paraszti nemzeti bizottságot akart vezető szervként, aztán már nem tehetett semmit. Az MSZMP, sőt a gyomai karhatalmisták is megköszönték Baloghék munkáját, a rendet. A hála vége: 1957 decemberében Baloghot nyolc hónapos fogva tartás után hét hónap börtönre ítélték. Elérkeztünk Fekete Pálhoz, békéscsabai, majd egyben megyei forradalmi bizottsági elnökhöz. ’56-ban 30 éves orosz-történelem szakos tanár volt. Szocializmust akart, de diktatúra és Vörös Hadsereg nélkül. Már október 7-én csabai értelmiségi ülésen kijelentette: Rákosi számos hibája mellett értelmiségellenes is volt. Ő számolt be az október 19-i, budapesti Petőfi köri reform-kommunista ankétről a Viharsarok Népében. A december 27-i, esti nagy csabai 81
