Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Mikó Zsuzsanna: A magyar népbírósági rendszer megszervezése, 1945-1949
működést. Ez az épület adott otthont aztán a bíróságnak egészen 1949-es megszűnéséig.23 A foglyok elhelyezéséről is gondoskodtak. A Budapesti Népbíróságnak és Népügyészségnek négy fogházban: a Conti utcai, a Markó utcai fogházban, a Gyújtőfogházban és a Pestvidéki Törvényszéki fogházban voltak foglyai. A Budapesti Nemzeti Bizottság szerepe a népbíróság felállítása és kezdeti megszervezése után megszűnt, mert a népbírósági rendelet hatálybalépésével a népbíróságok feletti felügyeletet az igazságügy-minisztérium látta el. A hatáskörváltozás dokumentuma az a jelentés, amelyben a Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. február 20-án tájékoztatta az Ideiglenes Nemzeti Kormány igazságügy-miniszterét a Budapesti Népbíróság és Népügyészség megszervezéséről. Beszámolt Major Ákos kinevezéséről és az elmenekült Legfelsőbb Honvédtörvényszék épületének bírósági célra történt rendbehozataláról. A jelentés leírta, hogy megtörtént öt népbírósági tanács felállítása, kinevezték a vezetőiket Major Ákos, Szűcs János, Piri Gábor, Pálosi Béla és Gálfalvy István személyében, három helyettes bíró is megbízatást kapott: Zsolnay Kálmán igazságügy-minisztériumi titkár, Sántha György és Farkas Béla budapesti törvényszéki bíró. A Budapesti Népügyészség vezetője Molnár Sándor budapesti táblabíró lett, népügyészi kinevezést pedig Kaáli Nagy Elemér, Noszkó Imre, Szegő Vilmos, Krasznay Antal, Bajor László, Fenesi Ferenc és Szabó Ferenc kapott. A bírósággal szembeni elvárást jól példázza, hogy a nemzeti bizottság felterjesztése szerint az államrendőrség budapesti politikai osztálya 213 foglyot adott át a népbírósági fogháznak, akiken kivül még Újpesten további 50 foglyot őriztek. Az utóbbiak átvételét azért is sürgető feladatnak látta a jelentés, mert az ottani orosz katonai parancsnokság azzal fenyegetőzött, hogyha nem hoznak ítéletet sürgősen ezekben az ügyekben, akkor ők majd elintézik a kérdést.24 A népbíróságok szervezeti felépítése A népbírósági ítélkezés tanácsokban történt, amely szintén tág teret biztosított a politikai befolyás érvényre juttatására. Az ítélkező tanácsokban ott ültek a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok (Független Kisgazdapárt, Magyar Kommunista Párt, Nemzeti Parasztpárt, Polgári Demokrata Párt, Szociáldemokrata Párt, 1945 májusától népbírót küldött az Országos Szakszervezeti Tanács helyi küldötte is) által delegált népbírák, akiknek az volt a szerepük, hogy a népi szemléletmódot juttassák érvényre az ítélkezésben. Csak a tanácsvezető bíró volt szakképzett jogász, aki azonban csupán a tárgyalást vezette és a határozathozatal előtt összefoglalta a perben addig elhangzottakat. Ezentúl felvilágosítást adott a laikus népbíráknak az alkalmazható jogszabályokról, a kiszabható büntetésekről és azok mértékéről. A bűnösség és az alkalmazandó büntetés jellegéről és mértékéről azonban már kizárólag a pártok delegálta népbírák döntöttek (a tanácsvezető bíró csak szavazategyenlőség esetén adhatta le szavazatát). A pártok küldöttei nemcsak hogy szakemberek nem voltak, de sok esetben az ügyek tárgyilagos megközelítésére sem voltak alkalmasak. Ez különösen élesen jelentkezett a zsidóság ellen elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban, mivel nagyon sok olyan népbíró ült az egyes tanácsokban, aki korábban maga is hasonló jellegű bűncselekmény sértettje volt. A kérdés a Budapesti Népbíróság 23 BFL XXV. 1. d. XII. A. Népbíróság elhelyezése. 24 MNLOLXIX-E-1-1. 8101/1945. 69
