Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Szögi László: A Mezőberényi, majd Szarvasi Evangélikus Líceum felsőfokú hallgatói (1802-1850)
Szögi László A Mezőberényi, majd Szarvasi Evangélikus Líceum felsőfokú hallgatói (1802-1850) A török hódoltság nyomai még a XVIII. század második felében is éreztették hatásukat Magyarországon. A Balaton-Kecskemét-Nagyvárad vonaltól délre, egészen Erdély határáig szinte semmilyen felsőoktatási intézmény nem volt található még a XVIII. század végén sem. A hazai jezsuita egyetemek, a református kollégiumok és evangélikus líceumok egyaránt ettől a vonaltól nyugatra és északra, illetve Erdélyben működtek és ezen az óriási dél-dunántúli és alföldi területen gyakorlatilag egyetlen olyan világi intézmény sem volt, ahol a felsőfokú tanulmányokat akár elkezdeni lehetett volna. Horvátország és Szlavónia sem büszkélkedhetett ilyen intézményekkel, de legalább Zágrábban 1669 óta működött egy akadémia, amelyet 1773-ig a jezsuiták vezettek, majd állami kézbe került. Karlócán, a szerb metropolia székhelyén egy ortodox teológiai akadémia létezett, amely felekezeti jellegénél fogva, csak egy szűk csoport számára nyújtott képzést. E déli területen a visszaállított katolikus püspökségek papnevelő szemináriumai is viszonylag későn kezdtek működni. Kalocsán, az ottani érseki központban 1733-ban nyílt meg az első szeminárium nyolc növendékkel, de ennek névsorait is csak 1761-től ismerjük. Pécsett az első papnevelő intézet 1746-ban fogadta a kispapokat, míg a temesvári székhellyel újjászervezett Csanádi Püspökség területén csak 1806-ban kezdte meg működését a Temesvári Papnevelő Intézet. Ha a világiakat is fogadó főiskolákat keressük a déli területeken, bizony kevés intézménnyel találkozunk. Kalocsán a Piarista Rend működtetett egy két évfolyamos bölcsészeti líceumot 1765-től, de ez 1777-ben megszűnt. Hosszabb életű volt a szintén a piaristák által fenntartott szegedi bölcsészeti líceum, amely 1792 és 1850 között Dél-Magyarország egyik legfontosabb tanintézete volt, ahol a felsőbb tanulmányokra is előképzettséget lehetett szerezni. Temesváron már a reformkorban, 1841-ben alakult püspöki jogakadémia, amely előbb csak bölcsészeti, majd 1845-től már jogi karral is rendelkezett.1 Kecskeméten a reformátusok számára 1831-ben nyílt meg egy jogakadémia, ahol bölcsészeti, jogi és teológiai képzést kaphattak a diákok. Ezekbe már a Dél-Alföld megyéiből, így Békés megyéből is kisebb-nagyobb számban iratkoztak be diákok. Evangélikus szempontból Dél-Magyarországon a fentieknél is rosszabb volt a helyzet. Az ország híres evangélikus iskolái a nyugati (Sopron, Pozsony), s északi részeken (Lőcse, Késmárk, Eperjes, Selmecbánya), valamint Erdélyben (Brassó, Nagyszeben) helyezkedtek el és legkésőbb a XIX. század harmincas éveire líceumi rangot értek el, ami azt jelentette, hogy bennük a középfokúnál magasabb szintű oktatás is folyt. A XVIII. század folyamán az Alföldre, a Bánátba, vagyis Dél-Magyarországra jelentős számú evangélikus vallású népesség költözött, 1 Bugarski, Stevan: Lyceum Temesvariense. Timisoara, 2008. 329
