Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Békés megye forrásvidékén - Kereskényi Miklós: A gyulai uradalom jobbágyainak adózása a XVIII. században az urbárium bevezetéséig

békés termelésre, a külföldről érkezett, földesuraikkal szerződést kötő telepesek egyébként is „feleslegessé tették a szabad költözők létezésének külön indoklását”.11

Az örökös és taxás jobbágyok adózása eltért egymástól, és többnyire nagy volt köztük a különbség, egészen a Mária Terézia urbáriumát megelőző időszakig. A szabadmenetelű paraszt nem volt röghöz kötve, a szabad költözködés jogával rendelkezett. Ennek révén kiléphetett az örökös jobbágyok társadalmából. Ugyanakkor megfontolásra és engedményekre bírta a földesurat is, akinek szüksége volt dolgos jobbágykezekre, különösen azokon a vidékeken, amelyek a török hódoltság területén helyezkedtek el. Még inkább így volt ez a felszabadító háborúk, majd a kurucvilág után beköszöntő békekorszakban is.

Miben tért el a taxás és az örökös jobbágy adózása? A taxalista munkaerejével szabadon rendelkezhetett. Ezáltal kedvezőbb életfeltételeket biztosíthatott magának. Legjobb esetben ezt a viszonyt szerződésben (contractus) is rögzítették. Adózásának nagysága teljesen eltérő lehetett, de közös jellemzője az volt, hogy a taxás-szabadmenetelű gazdák nagyon sokáig lényegesen alacsonyabb adóterheket viseltek. Az örökös jobbágyokra kivetett robotteher és a terményjáradék mennyisége is sokkal nagyobb volt, s ez a gyakorlat jellemezte a pénzben történő adózást is. Amikor a robotterheiket önszántukból pénzben igyekeztek megváltani, „a járadék nagysága felülmúlta - kétszeresen, sőt nem ritkán háromszorosan-négyszeresen - annak az átlagos taksának a mennyiségét, amelyet az ilyen örökös colonusokkal nagyjából azonos anyagi szinten álló szabadköltözködők fizettek nekik”.12

Békés vármegye jobbágyai és értelemszerűen a gyulai uradalom colonusai az 1767-es urbárium bevezetése idején, a kilenc kérdőpontra adott válaszaikban, azonos formulát használva azt hangoztatták, hogy „taksások és szabad menetelűek vagyunk”.13 A két elnevezés az egykori hódoltság vidékén általában összekapcsolódott. Az itteni jobbágyok, társadalmi helyzetüktől függetlenül (zsellér, házatlan zsellér), nem tartoztak az örökös jobbágyság (perpetua rusticitas) kategóriájába. Ez az állapot nem ekkor, hanem lényegesen korábban alakult ki. Azt feltételezzük, hogy már a XVII. század első felében létezett. Az egykori Gyürberény lakosai 1648-ig minden egész eke után egy, fél eke után fél tallér taksát (terragium) fizettek a Károlyi családnak. 1648-tól pedig a megszabott taksa helyett a faluközösségre kirótt summát fizették.14 Gyürberény hollétéről Karácsonyi János nem talált forrást. Pesty Frigyes szerint a település Murony határához tartozott.15 Körösladányt 1655-ben egy „négyheti”16 ökrös jobbágy és hat colonus lakta. A colonusok egy-egy tallért fizettek, más egyébbel (kilenceddel sem) nem tartoztak, és szabad- menetelűek voltak. A szomszédos Fás községben sem éltek örökös jobbágyok.17 Bár a sort csak egy-két példával lehetne bővíteni, de a XVIII. század eleji viszonyok ismeretében bizonyosra vesszük, hogy a megye megmaradt településein a hódoltság utolsó évtizedeiben általánosan

11 Uo. 308. p.

12 Varga, 1969.406. p.

13 Cseh Edit: A Békés vármegyei parasztok válaszai az úrbéri kérdőpontokra. In: Békés megye és környéke XVIII. századi történetéből. Szerk.: Erdmann Gyula. Gyula, 1989. 313. p„ passim (a továbbiakban Cseh, 1989.)

14 Varga, 1969. 318. p. A szerző a taxás és szabadmenetelű állapotot összekapcsolta egymással. Az összekapcsolás jogosságát források sokaságával igyekezett bizonyítani is.

15 Jankovicz B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Békéscsaba, 1983.109. p.

16 Ez a kifejezés, általában, a robotteher idejét jelölte. Nyilván ez esetben is erről lehetett szó. Az örökös jobbágyok négyheti robottal tartoztak.

17 Varga, 1969. 319. p.

291