Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Kereskényi Miklós: A gyulai uradalom jobbágyainak adózása a XVIII. században az urbárium bevezetéséig
elterjedt a taxás és szabadmenetelű állapot. Karácsonyi a Békés vármegye újraalakulása (1715) utáni időszakról azt állítja, hogy „megyénkben nem voltak ekkoriban már földhöz kötött jobbágyok, hanem mind taksalisták”.18 A két forrás egyben megerősíti Varga Jánosnak a volt hódoltság területére vonatkozó azon megállapítását, hogy a XVII. századi taxás állapotot meg tudták őrizni a XVIII. század első évtizedeiben is. Ez a gyakorlat Békés vármegye minden településére, a mezővárosokra és a falvakra is kiterjedt. A jobbágyok földesúri adóját, miként ezt már elmondtuk, három fő csoportra osztja a történet- tudomány: munkajáradékra, terményjáradékra és robotra. Ezen az sem változtatott, ha mindhárom adót egy összegben váltották meg. Ezt megtehették, külön-külön az egyes jobbágyok (personalitas), azaz colonusok, de - különösen a mezővárosok esetében - a közösségek (communitas) is. A földesúri adóztatás jogcíme egészen a reformkorig megingathatatlanul a fold tulajdonjoga volt.19 Az adóztatás alapja, különösen a török idők királyi Magyarországa területén, a jobbágytelek. A török alól felszabadult vidékeken ez a fogalom és gyakorlat hiányzott. Az úrbéri kérdőpontokra (1769) minden Békés vármegyei település közössége azt vallotta, hogy a „határ ház hellekre nincs osztva, hanem kinek-kinek tehecsége szerént vagyon kiadva”.20 A adó nagyságának és milyenségének megállapításában meghatározó tényező a földesúri gazdálkodás módja. A volt hódoltság területén, különösen az idegen, vagy indigenának számító „új földesurak” nem törekedtek saját majorságuk kiépítésére és növelésére. A század első harmadában ezen nem is igen fáradoztak, de az 1730-as évtized második felétől ez a folyamat kezdett erőre kapni. Az allodizáció kiterjedésével párhuzamosan emelkedtek az adóterhek. Elsősorban a munkajáradék növekvő szükséglete eredményezte ezt, hiszen az uradalmak gazdálkodása, bevétele a jobbágy munkájára épült. Az elmondottakkal ellentétben Békés megyében nem alakultak ki nagy majorgazdaságok, ami okán a jobbágyok robotterhei sem növekedtek számottevően a század derekáig. A birtokosok inkább pénzjáradékot követeltek, s nem munkajáradékot. Löwenburg János Jakab Vári faluban épített majorsági épületet,21 de a határ csekély volta miatt nem folytatott majorsági gazdálkodást.22 A vári uradalom központja hamarosan az újratelepült Kétegyházára került át. A báró halála után veje, Gaisruck Antal gróf kezelte az uradalmat, de ő is bérbe adta azt az aradi postamesternek, Tholheim Lipótnak. Ekkoriban kezdődhetett el a robot bevezetése. A jobbágyok hat (lóval) és tizenkét (igás ökörrel) napos igásrobottal, az igaerővel nem rendelkezők gyalogrobottal szolgáltak.23 A kamara 1741-ben visszavette a birtokot, és még ebben az évben eladta Andrássy Zsigmondnak, aki kastélyt építtetett és kis uradalmat rendezett 18 Karácsonyi János: Békésvármegye története. I. Gyula, 1896. 329. p. (a továbbiakban Karácsonyi, 1896.) 19 Mária Terézia úrbérrendelete éppen ezt a „jogot” tette ingataggá, s erre alapult a reformkorban kialakult azon nézet, ami szerint a jobbágy örökös jobbágy bériőségéből ki nem mozdítható. A reformerek, élükön Kossuthtal, abból indultak ki, hogy az úrbéri földek örökváltságának a tárgya nem a föld, hanem annak haszonvételei, azaz Eötvös szerint, a jobbágyi szolgáltatások. Orosz, 2015.22. p., passim. 20 Cseh, 1989. 332. p„ passim. 21 Karácsonyi, 1896.436. p. 22 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (= MNL OL) E 156-a. Magyar Kamara Archívuma. Összeírások. Ur- baria et conscriptiones. Regestrata (= E 156-a) Fasc. 62. No. 20/a. https://archives.hungaricana.hu/hu/urbarium/ (megtekintés: 2016.10.28.) 23 Uo. 292
