Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Dusnoki-Draskovich József: Gyula és Békés megye a török kiűzésétől a szentandrási felkelésig
végvár túl nagy a városhoz képest. A táj jellegét jól adja vissza, látszik, hogy a Sarkadi-tó inkább kiterjedt mocsár, és a partján természetesen nincsenek hegyek.6 A város lélekszámára csak az 1525-1527. évi cenzusjegyzékekből lehet következtetni, akkor mintegy háromezren lakták.7 A gyulai uradalom másik mezővárosában, Békésen az ezer főt közelítette meg a lakosság, csakhogy ez a szám 1561—1563-ra már 3750 körülire emelkedett.8 Gyula lélekszáma, ha nem is ilyen arányban, de bizonyosan növekedett. Az 1550-es évekig biztonságos helynek számított, a bevándorlás jóval meghaladhatta az elvándorlást. A város elfoglalása után készített török szandzsákösszeírások a hanyatlást mutatják.9 1567- ben a várhoz legközelebb eső három lakónegyedet vagy utcát (Nagy, Malomszeg, Sánta) már mohamedánok lakták. Magyar adózókat az északi városrészben írtak össze: a Barát (60) és a Halász (75) utcában, valamint hely megadása nélkül szerepelnek Gyula város rájái (63). A következő, 1579-es összeírásból kiderül, hogy ők is az északi városrészben, az Új (Újfalu) utcában élhettek, mivel ez tűnik fel ekkor 64 adózóval a Barát (59) és a Halász (29) utca mellett. (A Halász utca adózóinak száma feltűnő csökkenést mutat.) Nem számítva a Szultáni szent dzsámi városnegyedét, amely a huszárvárban volt, a középső városrészben öt mohamedán városnegyedet találunk. Ezeket már a területükön épített dzsámiról, mecsetről, illetve azok építtetőjéről nevezték el. (Így már két dzsámi és három mecset állt a városban.) Külön említik a martalócok városnegyedét, ezzel együtt Gyula város területén kilenc utca éledt újjá 1579-re. A tizenötéves háború a város és Békés megye jelentős pusztulását hozta. A várost többször elfoglalták és felégették, de a várat sikertelenül támadták. A város állapotáról a magyarországi várak felülvizsgálatára kiküldött Evlia Cselebi 1665. évi leírásából alkothatunk magunknak képet, amikorra már kiheverhette volna a háborús csapásokat.10 Cselebi szerint a város négy városrészből áll, négy imádkozóhellyel, de mivel „Szulejmán khán dzsámijá”-t említi, kiderül, hogy a huszárvárat is közéjük számítja, amelynek területén Gerelyes Ibolya fel is tárta e dzsámi alapjait.11 Tehát maga a város már csak három városnegyedre volt osztva, ahol egyedül Ali bég dzsámiját (és mellette álló türbéjét) tudja megnevezni. Ez a dzsámi a Szent Elek-kápolnával azonos, Gyula első szandzsákbégjéről, Pirsziz Aliról kapta új nevét. Ettől északra állt egy kupolás török fürdő. Nem utal semmilyen adat arra, hogy ezt a korábbi, 1518-ban említett magyar fürdőből alakították 6 Dustioki-Draskovich, 2000a. 70-91. p. Szélesebb, összehasonlító vizsgálatban tárgyalja Gyula topográfiáját: Blazo- vich László: Dél-alföldi városok a 14-! 6. században. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk.: Kollár Tibor. Szeged, 2000.17-40. p. (Dél-alföldi évszázadok, 13.) és Vő: Városok az Alföldön a 14-16. században. Szeged, 2002.70-75., 151. p. (Dél-alföldi évszázadok, 17.). Egy újabb, javított rekonstrukciós rajzot közlünk összegzésünkben: Dusno- ki-Draskovich József: Gyula város és a Dürer család. Die Stadt Gyula und die Familie Dürer. In: A nyitott ajtók és Dürer. Dürer und die offenen Türen. Szerk.: Erdész Ádám. Gyula-Nürnberg, 2008. 43-63. p. (a továbbiakban A nyitott ajtók, 2008.) 7 Dusnoki-Draskovich, 2000a. 80-82. p. 8 Molnár Ambrus: Békés pusztulása és újjászületése. Egy református mezőváros a 15-18. században. Bp., 1999. 14., 41. p. 9 Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. Békéscsaba, 1982. 41-57. p. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból, 10.). L. még Blazovich László: A Dél-Alföld települései a 16. században a defterek alapján. In: Urbs. Magyar várostörténeti évkönyv. III. köt. Bp., 2008. 327-345. p. 10 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, 1664-1666. Ford. és jegyz.: Karácson Imre. Bp., 1908. 226-229. p. 11 Gerelyes Ibolya: Török építkezések Gyulán, 1566-1695. In: Szatmári Imre-Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez. Szerk.: Jankovich Bésán Dénes. Gyula, 1996. 101-129. p. (Gyulai füzetek, 8.) és Gerelyes, 2002. Vö. még Dusnoki-Draskovich, 2000a. 82-83. p. 274
