Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Blazovich László: A Körös-völgy vízrajza és települései a középkorban a Hegyvidéktől Gyomáig
Az időjárás és az éghajlat évenkénti és korszakonkénti változása sem befolyásolta a XVIII. század második felétől a vízrendezés gondolatának megfogalmazódását, amely a XIX. század végéig és a XX. században folytatódva megvalósult. Megszületett a műtáj. A folyamat leírása már túlhaladja témánk időbeli terjedelmét. Ihrig Dénes és Dóka Klára a történetet értő módon írta le.24 A szabályozás során azonban nem tűnt el teljesen a korábbi táj. Sok vízelvezető csatornát a régi ereket és vízfolyásokat felhasználva alakítottak ki.25 A településrendszer A Körös-völgy településrendjét más területekhez hasonlóan a neolitikum óta a domborzati viszonyok határozták meg. Az első állandó lakóhelyek a folyók melletti rétség hátságain, halmain és a szigeteken alakultak ki. Immáron közhelynek számít ennek valósága. A korai időszakra vonatkozóan régészeti feltárások bizonyítják,26 a honfoglalást követő korra nézve mindezt megerősítik a középkori oklevelek.27 A török defterek pedig térképre vetített adataikkal komplex képet adnak a településhálózatról. Az egyes települések törökök által szedett adójának kirovását bíró részeiből pedig megismerhető a korabeli gazdálkodás formája. Területünket a gyulai szandzsák adathalmazából tanulmányozhatjuk.28 A Fekete-Körös magas partjain fekszik például Bélzerind, Nagyzerind, Tamásda, Talpas. A folyás irányában lejjebb Remeteháza, Felső- és Alsó-Doboz, ma Doboz. A Fehér-Körös mellett Gyulavarsány, Gyulavári, Gyula a város területébe olvadt számos középkori teleppel, Békés és mások.29 Az Alföld más rétségi területein, a folyók vagy tavak mellett hasonló módon jöttek létre a települések. Példaként említjük a Tisza bal partján a Mindszenttől Barcig a magas parton állt településeket: Apor, Mártély, Körtvélyes, Solt és Bare. Ez után lapos, vízjárta vidék övezte a folyót. Vásárhely a Hód-tó, amelyet a Kéró-ér kötött a főfolyóhoz, partjára épült. A folyók és tavak vizét ülepítés után fogyasztották, vagy használták fel. Szegeden a XVIII. században a vízi bástyában felállított vízkiemelő szerkezettel nyert Tisza vízzel biztosították a vár és a katonai célú épületek lakóinak vízszükségletét.30 A Sebes-Körösnél fekvő Várad mellett a Körösök völgyében éppen a domborzati viszonyok miatt mindössze két nagyobb település, a mezőváros Békés és a földesúri város, Gyula alakultak ki. Lehetővé tette fejlődésüket egy nagyobb szárazulat, amelyre Békésen az ispánsági vár és a személyzetet kiszolgáló lakosság települhetett. Ugyanez következhetett be évszázadokkal később Maróthy János jóvoltából Gyulán, a terjeszkedő város egyes részeit elválasztó vizeket hidakkal ívelték át.31 A vízi forgalom, amely alkalmi és esetleges volt, egyrészt az áruszállítás igényétől, másrészt a mindenkori vízállástól függött. A szárazföldi utak ugyancsak jelentős 24 Ihrig Dénes: A magyar vízszabályozás története. Bp„ 1973.334-355. p.; Dóka, 1997.40-226. p. 25 Dóka, 1997. 226. p.; Blazovich László-Lehmann István: A Tisza-szabályozás és Hódmezővásárhely. In: Bethlen Gábor Gimnázium évkönyve. Hódmezővásárhely, 1974. 57-68. p., térképmelléklettel. 26 Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban. Szeged, 1996. passim. (Dél-alföldi évszázadok, 9.); Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai. Békéscsaba, 2005. (a továbbiakban Szatmári, 2005.) 27 Kovách Géza: Eltűnt települések Arad megyében. Arad, 2005.36-234. p. (a továbbiakban Kovách, 2005.) 28 Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. Békéscsaba, 1982. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból, 10.) 29 Lásd a térképmellékletünket. 30 Szeged története. 2. köt. 1686-1849. Szerk.: Farkas József. Szeged, 1985. 80. p. 31 Dusnoki-Draskovich, 2000. 77-80. p. 253
