Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Blazovich László: A Körös-völgy vízrajza és települései a középkorban a Hegyvidéktől Gyomáig
számára.20 Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a száraz évszakokról, amikor a víz nem védte a várat és várost. Térképünkön ugyanakkor nem látható a Sarkadi-tó, amelyet korábbi szerzők írtak le.21 Ha térképünket nézzük és elemezzük, ne feledkezzünk meg arról, hogy mint a fényképek esetében, pillanatfelvétel készült, a mérnök azt vetette papírra, amit látott. Az erek folyásában gyakran állt be változás. A szabályozást követő feltöltések után pedig az egykori domborzat még rétegvonalas térképpel is nehezen, vagy egyáltalán nem mutatható be. A fenti rövid leírásból megállapíthatjuk, hogy a Körösök hordalékkúpjai a többi hordalékkúphoz képest, ahol a folyók vizüket jól bevágódott medrükben szállítják, a Körösökéi más képet mutattak, ugyanis a vizek a főfolyók mellett számos mederben folytak torkolatuk felé. Ennek következtében a délkeletre eső vidéket kivéve a Körösközben alig találunk mezőségi részeket, azt a rétség foglalja el. E táj nem sokban tér el a Tisza vagy a Duna rétségi területének képétől. Ami mégis részben megkülönbözteti: azok a hosszan tartóan víz alatt álló helyek, a Nagy-Sárrét, amelyet a Berettyó alakított ki, és a Körös-völgyig nyílik, továbbá a Kis-Sárrét, amelyet vízzel a Sebes- és Fekete-Körös is táplált. Ám hozzájuk hasonlónak tekintjük az Ecsedi-lápot, valamint az Alibunári- és Illancsi-mocsarakat, sőt a Duna menti Sárközt is. E sárrétek hatalmas területeken terpeszkedtek. A Nagy- és Kis-Sárrét mellett vidékünkön az alábbiakat írta össze Huszár Mátyás 1825-ben: Fás-rét a Fekete-Körös mellett, Péli- és Gyulavári-rét a Fehér-Körös mellett, Gyánti-rét a Fás-rét és a Komádi-rét között, Csabai nagyrét a Fehér-Körös mellett.22 A sárrétekben a mélyebb helyeken mocsarakat találhattak a kortársak, a hátakon földet műveltek és laktak is. A gazdag legelőkön pedig rideg állattartásból éltek. E nagy terület azonban csak csekély számú népesség eltartását biztosította. A lakosok halászattal, pákászattal, rákászattal és kereskedelemmel foglalkoztak. Főként fát úsztattak tutajos formában. Ezeket lápoknak nevezték. Rajtuk időnként gyümölcsöt és egyéb terményt szállítottak. Halászat főképp a Kettős- és Hármas-Körösön, korábbi nevén Nagy-Körösön folyt. Az eddigiek során sok szó esett a régió egyes részeiről. Azonban leírásukkor ne feledkezzünk meg a csapadékhiányos időszakokról, a nyárról és az őszről, amikor a főfolyókban csak éppen csörgedezett a viz, az erek, tavak, laposok, fenekek stb. pedig kiszáradtak, ám mégis általában műveletlenek maradtak, mert alkalmatlanok voltak arra. Kivételt képezett e tekintetben a lehűlés ideje, amely a XV. század végétől a XVIII. század végéig tartott, amelynek tetőpontja a XVI-XVII. század fordulóján következett be a „kis jégkorszak” idején.23 A hűvösebb középhőmérsékletben nem adódott lehetőség a vizek nagymértékű párolgására, általában több csapadék hullott, amely fűben bővelkedő legelőket biztosított a jószágállomány számára, és ennek következtében fellendült a rideg állattartás. 20 Gyula város oklevéltára, 1313-1800. Szerk.: Veress Endre. Bp„ 1938.31-33. p. Magyar fordítása: Blazovich László: Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban. Függelék. In: Uő: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV-XVI. századi történetéből. Gyula, 2007.42-44. p. (Gyulai füzetek, 16.) 21 Karácsonyi János: Békésvármegye története. II. köt. Gyula, 1896.; Dusnoki-Draskovich József: Gyula mezőváros topográfiájának kérdései (X1V-XV1II. század). In: Uő: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról. Gyula, 2000. (Gyulai füzetek, 12.) (a továbbiakban Dusnoki-Draskovich, 2000.) 77-80. p.; Blazovich, 2002.8-9. sz. térképek. 22 Dóka, 1997.27. p. 23 Brazdil, Rudolf-Kotyza, Oldrich: History of Weather and Climate in the Czech Lands. I. Period 1000-1500. In: Zürcher Geographische Schriften. Heft 62. Zürich, 1995. 73-76. p.; Rácz Lajos: A Kárpát-medence éghajlatának hosszú távú változásai a 16. századtól napjainkig. Nyíregyháza, 2000. 27-33. p. 252
