Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Blazovich László: A Körös-völgy vízrajza és települései a középkorban a Hegyvidéktől Gyomáig
Ilyenek voltak északon a Veker és a Kórogy, a Hajdújárás-Birkavölgy vagy a Bugy-ér. E tekintetben a Szárazér volt a legjelentősebb. A középkorban a Szárazér mellett fekvő Kaszapertől ereken és ásott árkokon részint a Marosig, részint egészen Békésig, onnan Gyuláig lehetett eljutni. E vízi útvonalat kereskedelmi és hadi célokra egyaránt felhasználták.17 Főképp a kereskedelem szempontjai követelték meg elsősorban Gyula környékén már a középkor során az egyes erek hajózhatóvá tételét, illetőleg csatornák ásását. A kelet felől nyugati irányba tartó szállítás fő ütőere a Fekete-Körös volt, amelyen Erdélyből fa, só és érc érkezett, sőt kész termékeket, számos árucikket szállítottak a kereskedők. A XVII. században Gyulától egész Vásárhelyig, onnan pedig Szegedig el lehetett jutni csónakkal,18 ami a főfolyók mellett a belső, ereken folytatott közlekedésre utal. Középkori kezdetek után a törökök katonai szervezetben fejezték be a Sarkad és Osbor közötti csatornát. A „Török hajósút” medreit még a XIX. század elején készült térképeken is felfedezhetjük. Kelet-nyugati irányban mélyítették ki a „Vaskapu” hajóutat a XVI-XVII. század fordulóján.19 Nagy térképmellékletünket tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a Fehér-Körös mellett Gyula központtal mintegy tizenöt kilométeres kört rajzolva egy sűrű vízborítású terület található, amelyen nem alakult ki sárrét, mert az említett sárréteknél jobb lefolyással rendelkezett. Ennek következtében a Fehér-Körös mellett nem jött létre igen nagy kiterjedésű vizes, mocsaras terület. A víz a főfolyó mellett a talajviszonyokból is következően ezekben haladt tovább. Varsánd és Vári, valamint Gyula térségében láthatunk leginkább dús erezetet. Kis térképünk pedig bemutatja, ahogy a főfolyó e vidékre ér, jobbra mindjárt kiszakad belőle a Katusa-ér, amely a Dobos-érben folytatódva visszatér a főfolyóba. Érintkezik a Hajós-úttal, amely tovább folytatódik a Nagy Egyenesben, és a város előtt tér vissza a főfolyóba, amely Gyula városát szelte át, ma az Élővíz-csatorna folyik a medrében. Ha a Körös kanyargós állapotát nézzük, érthető, miért kezdték a Hajós-utat egy érmeder bővítésével már a középkorban kiásni, és miért folytatták azt a török időkben. A Fekete-Körös felől e vízfolyáson szállították az árut. Ide csatlakozott be a Báb-ér is. A bal oldalon szakadt ki a Muzga-ér, belőle pedig a Bárdos-ér, amely Gyula életében jelentős szerepet játszott. A Bárdos-érbe folyt a Bök-ér és a Zsiros-halom ere, amely ugyancsak a főfolyóból szakadt ki balra. Ezen az erektől szabdalt vidéken jött létre [Gyula] varsánd és [Gyula] vári. Térképünk jól illusztrálja a rétség alluviális területén lévő hátságokon, illetőleg szigeteken létrejött településeket, mintegy az általánosságban leírtak konkrét megvalósulását. Vári után rövid ideig egy ágban haladt a főfolyó, majd elérkezett Gyulára, ahol sok ágra szakadt. Itt csatlakozott hozzá a Remeteházi-árok vize, valamint a Bárdos-éré, továbbá itt szakadt ki belőle a Kis-Körös, amely a várost elhagyva torkollott. Az egyes vízfolyások egymással „karöltve” éltek, a kép leginkább Velencét juttatja eszünkbe. Láthatjuk ezt a helyzetet a térképről, amelyet mint mocsárvárat és mocsárvárost írtak le a szerzők. Azt is megérthetjük, miért emelte ki Corvin János 1496. évi kiváltságlevelében a hidak karbantartásának kötelezettségét gyulai jobbágyai 17 Rózsa Zoltán: Amiért 70 falu vére folyt. Orosháza, 2013. 3-10. p. (Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából, 9.) Rózsa Zoltán szíves közlése. 18 Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje. Békéscsaba-Szeged, 1985. 50. p. (Dél-alföldi évszázadok, 1.) (a továbbiakban Blazovich, 1985.) 19 Dóka, 1997.26. p. 251
