Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Blazovich László: A Körös-völgy vízrajza és települései a középkorban a Hegyvidéktől Gyomáig
A Körös-völgy domborzata és vizei Miután a folyók, a Duna, a Maros, a Tisza és mások a Würm-korszakban bevágódtak medrükbe, a továbbiakban nem kalandozták be hordalékkúpjukat, csak árvíz idején töltődtek fel a régi medrek vízzel. Kivétel természetesen akadt, mint például a Maros esetében egykori ágai, a tőle északra folyó Szárazér és a tőle délre a vidékét öntöző Aranka, ám időnként ezek is kiszáradtak, amint az előbbi neve mutatja. A Körösök esetében kissé más a helyzet. Bár bevá- gódásuk hordalékkúpjaikba megtörtént, kialakultak a főágak, azonban a közel hasonló méretű mellékágakban és a kisebb erekben az év nagy szakaszában továbbra is folyt a víz. A Körös vízrendszerét Bulla Béla egy ágas-bogas fa koronájához hasonlította. E vizes kapcsolatrendszert legutóbb Dóka Klára foglalta össze.13 Tőle veszünk át néhány példát. A Kis-Körös Váradolaszinál szakadt ki a Sebes-Körösből, és Péterszeg közelében torkollt a Berettyóba. A szabályozás előtt a Sebes-Körös két ágban folyt, az egyik a Tekerő-ér és a Csik-ér helyén a Kis-Sárréten keresztül, a másik Vésztő, Zsadány és Ugra irányában. Számtalan mellékága közül mások mellett jelentőségre tettek szert az Ördögárkok. A Sebes- és Fekete-Körös között a kapcsolatot a Fás-ér, valamint torkollása után a Gyepes- és Korhány-ér tartotta fenn. A Gyepest kanyargós alsó szakaszán folytatta a középkorban is ismert Büngösd. A Fekete-Körösből kiszakadó Köles-érből lépett ki a Pósa-ér. A Köles-ér egyik ága ugyancsak ide torkollt, a másik Zsadány felé kanyarodott.14 A Fekete-Körösbe tartó mellékfolyók közül megemlítjük a Fekete-eret, a Salamon-eret, a Töz patakot, a Szartos-eret és a Leveles-eret, amelyeken a főfolyó visszaduzzasztása nagyobb árvizek idején jelentkezett. A Fekete-Körös a Köles-éren (vidékére terjedt ki a középkorban a Köleséri főesperesség) és a Korhányon át is kapcsolatban állt a Sebes-Körössel. A kisebb vizek a főfolyóval együtt a Kis-Sárrét, a középkorban Tordasára vízvilágát táplálták. Nagyobb árvizek idején azonban dél felé törtek ki.15 A folyók, patakok és erek, amint a korabeli térképekről leolvasható: a folyóba lógó növényzetben fennakadó hordalékaikkal nemegyszer elzárták medrüket, és abból a mélyebb helyek felé kitörve új medervonalat képeztek, amelyből előfordult, hogy a folyásirányt követve lejjebb visszatértek a régibe. Egyébként így „kalandozhatták be” korábban a hordalékkúpjukat építő, a hegyekből az Alföldre érkező folyók. Kis kitérőként megemlítjük a Körösök nevének eredetét. Vajon miért nevezik három ismert (Sebes-, Fekete-, Fehér-Körös) águkat és a negyedik, kevésbé ismertét (Kis-Körös) Körösnek? Maga a szó talán dák eredetű, és ’fekete jelentésű, de később folyónévként használták, amint a Küküllő nevet is. A Kis-Sárréten lakók például minden folyót, patakot és eret Körösnek neveztek.16 A népi gondolkodás módja teljesen érthető, hiszen minden mederben Körös víz folyt. A Fehér-Körös legfontosabb mellékvizei közé tartoztak a Gyula táján található Bök-ér, a vele összefüggő Bárdos-ér, továbbá a Csiger és a Csohos erek a középkori Zaránd megye területén. A Körös vízrendszere néhány, a Maros vízrendszeréhez kapcsolódó vízfolyással is összefüggött. IJ Dóka, 1997.15-26. p. 14 Mappa ideális Chrisii Nigri. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára S 12. Kormányhatósági fondokból kiemelt térképek. Helytartótanácsi térképek. Div. XI. No. 151:1. Dóka, 1997. IV. sz. térkép. 15 Dóka, 1997.26. p. 16 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp„ 1978. Körös 795. p., Küküllő 818. p.; Új magyar tájszótár. III. köt. К-M. Főszerk.: B. Lőrinczy Éva. Szerk.: Hosszú Ferenc. Körös 2. p„ Küküllő 556., 675. p. 250
