Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Békés megye forrásvidékén - Blazovich László: A Körös-völgy vízrajza és települései a középkorban a Hegyvidéktől Gyomáig

c) A lösszel, löszös köpennyel fedett homokbuckás hordalékkúp-síkság (a Duna-Tisza köze délnyugati része, az Észak-Hajdúhát és a Nagykunság északi fele).

d) A magasabb fekvésű lösszel fedett síkságok sorába tartozik a Hajdúhát, valamint a Telecska, amelynek keleti része a Zenta és Ada között húzódó Orompartok, dél felőli pedig a Duna árterébe futó lejtője. Eme tájformának a Tisza bal oldalára szakadt része a Titeli plató.8

e) Az alacsonyabb fekvésű lösszel fedett síkságok sorában találjuk a Körös-Tisza-Maros köze folyóktól távolabbi, belső területeit, a Nagykunsági löszös hátat, a Dél-Jászság és a Hajdúság löszös üledékkel fedett részeit, továbbá a Temes síkságát.9

f) A folyóvízi ártéri síkságok a folyók melletti néhány kilométernyi szélességű területektől a főfolyótói sokszor 10-20 km szélességben kiterjedő területek, amelyeket mára a szabályozási munkálatokkal leszűkítettek és leginkább megváltoztattak, de korszakunkban eredeti állapotukban a településhálózat hangsúlyos részének adtak helyet.10

A Duna szállítja el az Alföld vizeit, a táj főfolyója pedig a Tisza, amelynek Szolnokig tulajdonképpen völgye sincs. Közel kétmillió hektárnyi ártere felfogta és ellaposította áradásait, amelyek idején sem emelkedett vízszintje egy méternél magasabbra.11 Árterének hátságai, dűnéi kisebb emberi telepek létesítésére nyújtottak lehetőséget, a nagyobb helyek: Szolnok, Csongrád, Szeged és Zenta kivételével azonban távolabb - általában valamilyen kisebb ér vagy tó partján - feküdtek a főfolyótói. A Tisza éltetője volt az Alföldnek, de addig, amíg nem szorították gátak közé, korlátját is jelentette a fejlődésnek. A partjai mellett élőket széles, sokszor átjárhatatlan ártere inkább elválasztotta, mint összekötötte.

Régiónk a Körös-vögy, amelyet keletről és északról a Berettyó, nyugatról a Körös-Tisza- Maros-köz, délről pedig az Erdélyi-középhegység határol, sekély medence, amelyet csak néhány méterrel magasabb területek kerítenek. Hasonlít a többi alföldi síksághoz, a tér- szint-különbségek általában csekélyek. Felszíne az Alföld más területéhez hasonlóan a miocén és pliocén korban alakult ki. A kavicsos-homokos, iszapos-agyagos hordalékkúp területe, amely nem emelkedett magasra, vagy lesüllyedt, általában kétszáz méter magasságú, Szeghalomnál eléri a háromszáz métert. Ide futottak össze a Körösök, a Berettyó, a Tisza és más folyók mellékágainak vizei.12 Mivel a környező területek néhány méterrel magasabban feküdtek, a víz egy részét a folyók nem tudták elvezetni, ezért kialakultak a sárrétek, vízállásos, mocsaras, zsombékos, ám időnként kiszáradó vidékei.

8 Bulla-Mendöl, 1999. 148-150. p.; Bukurov, Branislav: Geomorfoloski prikaz Vojvodine. Növi Sad, é. n. (Zbor- nik Matice srpske, 4.) 5-39. p.; Uő: Fizicko-geografski problemi Backe. Odeljenje prirodno-matem nauka Sr- pske akademije nauka i umetnosti. Beograd, 1975. 43. p.; Fábri Nándor: Zenta földrajza. Zenta, 1965. (Zentai monográfia füzetek); Djere (Győré), Kornel-Tomic, Pavle: Opstina Kanjiza Geografske monografije Vojvodjanskih opstina. Növi Sad, 1982.12-54. p.

9 Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században. Szeged, 2002. (Dél-alföldi évszázadok, 17.) (a továbbiakban Blazovich, 2002.) 18-29. p.; ÁMF III. köt. 41-42. p.; Borsy, 1996.16. p.

10 Borsy, 1996.16. p.

11 Bulla-Mendöl, 1999.148-150. p.

12 Bulla-Mendöl, 1999. 150. p.; Dóka Klára: A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj átalakulása. Gyula, 1997. (Közlemények Békés megye és környéke történetéből, 7.) (a továbbiakban Dóka, 1997.) 25-27. p.

249