Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Körben - család, közösség, társadalom - Fülöp Tamás: "...a nemes áldozatkészség nem szorul dicséretre..."
Fülöp Tamás „...a nemes áldozatkészség nem szorul dicséretre...” Közigazgatás, szegénygondozás, jótékonyság és gyermekvédelem Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében Küry Albert alispán működése idején A szegénygondozás állami és vármegyei keretei a dualizmus időszakában A dualizmus kori közigazgatási rendszer keretei között a modern értelemben vett, korszerű és átfogó szociálpolitikai intézkedések eredményes végrehajtására, a szegény- gondozás, a gyermekvédelem szempontjainak gyakorlati érvényre juttatására viszonylag szűk mozgástér jutott.1 A korabeli jogalkotási és társadalompolitikai elveknek megfelelően a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésének, a szegénygondozásnak és a gyermek- védelemnek az ügye nem képezte az államigazgatás kiemelt területét, a szegényügyet nem tekintették hangsúlyos állami feladatnak, és így a rászorulókkal és a szegénységgel kapcsolatos szociális tevékenységformák döntő részben az egyházi karitatív, illetve az egyéni és közösségi jótékonysági mozgalmakra korlátozódtak. A XIX. század folyamán a közösségi szolidaritás eszméjének és a magánfilantrópia valláserkölcsi vetületének háttérbe szorulása a szegénység megítélésével kapcsolatos társadalmi attitűdöt is alapvetően megváltoztatta. A „szegénység”, a „koldulás” jelensége az individualizáció és szekularizáció következtében nemcsak „magánüggyé” vált, de gyakran kriminalizálódott, a szociális felelősségtudat, a szociális gondoskodás szükségszerűségének kívánalma pedig a szűkebb közösségekről az államra háramlóit át.2 A XX. század fordulóján a meghatározó politikai ideológiai szemlélet alapján az állami szociális gondoskodás a szegényügynek elsősorban adminisztratív, rendészeti megközelítését jelentette, ami kimerült a koldulás tiltásában, a preventív egészségvédelemben, a potenciális járványok megelőzésére tett intézkedésekben, a szegényházak, illetve a koldulásra motiváló hajlamok és közerkölcsök javítása érdekében létrehozott dologházak felállításában.3 Pedig a dualizmus utolsó évtizedeiben a társadalom gyorsuló átalakulásával és az agrártúlnépesedéssel együtt járó szociális folyamatok mind jobban ráirányították a figyelmet a szegénység összetett problematikájára. A XX. század elején a magyarországi városokban - mindenekelőtt ' Csorna Kálmán: A szegénygondozás Budapesten. Bp„ 1930. 68. p. (Budapesti statisztikai közlemények, 62/1.) (a továbbiakban Csorna, 1930.) 2 1879. évi XL. te. a magyar büntető törvénykönyv a kihágásokról. 3 Gyáni Gábor-Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Bp., 2001.361-364. p. (a továbbiakban Gyáni-Kövér, 2001.) 165
