Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Körben - család, közösség, társadalom - Kujbusné Mecsei Éva: "Ünnapnapra virradtunk"
Kujbusné Mécséi Éva „Ünnepnapra virradtunk” Közösségi ünnepek Nyíregyházán 1824-1924 között Az ünneplés a kisebb-nagyobb közösségek történetének fontos része. Az együttes készülődés, a „szent idő” megtartása, a pillanat közös megélése és mindezek emléke összetartó erő. Benne rejlik a közösség értékrendje, a tradíció megbecsülése és átadása a jövő nemzedéknek. Az ünnep segít emlékezni és megőrizni a múlt értékeit, a közös örömnek önkifejezési formát, a jövőbeni tervek megvalósításához lendítő erőt ad. A közösséget mindezek miatt jellemzik ünnepei és ünneplési szokásai is.1 A XVIII. század közepétől újratelepült Nyíregyháza lakosságának életét,2 mindennapjait a várostól messze fekvő határban, a bérelt földeken és a kézműves műhelyekben hajnaltól késő estig tartó munka töltötte ki. Ünneplésre az 1800-as évek elejéig a vallási és családi jeles napokon3 kívül főként vasárnap volt alkalom, amikor ünneplőbe öltöztek és a határbeli távoli tanyákról is bejöttek a városban álló templomba. A betelepített lakosság 80%-át alkotó evangélikus közösség első nagy ünnepe a beköltözésüket követő vallásvita során lebontatott templomuk helyett felépített új kőtemplomuk felszentelése volt 1786. október 22-én. Ekkor „...olyan nagy volt az örömük, hogy a délelőtti ünnepi istentiszteletről haza se mentek, hanem énekelve együtt maradtak új templomukban az esti istentiszteletig”.4 A folyamatos bevándorlásnak köszönhetően azonban mind többen lettek a reformátusok, római és görög katolikusok is. A szabad menetelű jobbágyokból, kézművesekből, rangrejtve érkezett nemesekből álló városi társadalomnak, amely a XIX. század második felétől értelmiségiekkel, tisztviselőkkel, kereskedőkkel, vállalkozókkal gyarapodott, lassan kialakult a közösségi ünnepcsokra és formálódtak ünneplési szokásai is. Birtokba iktatás, 1824 Vallási hovatartozástól és foglalkozástól függetlenül az egész lakosságot érintő volt a település jogállásának változása, valamint az állami, egyházi és földesúri szolgáltatásokkal összefüggő kötelezettségek sora, mint ahogy minden nyíregyházi ügye lett a földesuraktól pénzen történő megváltakozás is. Az első szerződéseket 1803-tól a Dessewffy család tagjaival kötötték a város 1 Ünnepek és hétköznapok a történelemben. Szerk.: Galambos Sándor-Kujbusné Mécséi Éva. Nyíregyháza, 1999. 2 A település egyik birtokosának, gróf Károlyi Ferencnek a hívására Petrikovics János szarvasi csizmadiamester, mint impopulátor szervezésében 1753-1754 folyamán közel 300 család települt át Békés vármegyéből Nyíregyházára. A későbbi években főként a Felvidékről érkeztek folyamatosan az újabb lakosok. 3 A családi ünnepek közül a legnépesebb, legtöbb ceremóniával és költséggel a lakodalom járt. Lásd részletesebben: Balogh István: Levéltári adat a tirpák lakodalmi szokásokhoz 1846-ból. In: Ethnographia, 78. (1967) 4. sz. 568-569. p.; Benczúr Zsuzsánna: A nyíregyházi népéletből, huszonöt évvel ezelőtt és most. In: Vasárnapi Újság, 25. (1872. jún. 23.) 25. sz. 306-307. p. 4 Demcsákné Balczó Ildikó: A templomépítő evangélikusok. In: Kövekbe épített hitvallás. A nyíregyházi evangélikus nagytemplom. Szerk.: Sallai Gábor. Nyíregyháza, 2011.22. p. 153
