Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Körben - család, közösség, társadalom - Kujbusné Mecsei Éva: "Ünnapnapra virradtunk"
elöljárói.5 Ezek nyilvános kihirdetéséről, megünnepléséről éppen úgy nem szólnak a krónikák, mint például II. József 1786-os, mezővárosi kiváltságot adományozó levelének megünnepléséről. Volt azonban ünnepélyes birtokba iktatás 1824-ben a másik birtokossal, a Károlyi családdal kötött szerződés után. Erről a Történetkönyvben6 az olvasható, hogy Erdélyi János jószágkormányzó „a szomszéd birtokosok, a vármegye küldöttsége és számos városi lakos jelenlétében a római katolikus templom éjszak napkeleti szegleténél a város elöljáróinak kinyilatkoztatta a Méltóságos Grófoknak szándékjokat”,7 Désy György vármegyei főjegyző és Draskóczy János fiscalis pedig köszönetét mondott a Károlyi családnak. Ezután mindenki kocsin, szekéren, lóháton a majorság melletti erdőhöz ment, Erdélyi letört egy tölgyágat és átadta az elöljáróságnak. A hálaadó misén Karlovszky József főesperes és Farbaky Dániel arra intette a gyülekezet tagjait, hogy a keresztény embernek szabadságával úgy kell élni, hogy istenfélők, jó erkölcsűek, igazságosak, egyetértők, jól gazdálkodók legyenek. A mise alatt a katonák mozsárágyúval díszlövéseket adtak. Az örökváltság jelentős változást hozott a közösség életében. Erre később ünnepélyes keretek között többször is visszaemlékeztek az utódok. A privilégium kihirdetése, 1838 Az igazi nagy nap, az első valódi városi ünnep 1838. január 22-e lett, a megváltakozás utáni önállóságot biztosító privilégium8 kihirdetésének napja. Erre a nagy eseményre más megyékből és városokból is hívtak vendégeket, valamint jelen voltak az itt állomásozó katonák is. Farkas Ignác megyei főjegyző, valamint Galánffy János városi főjegyző beszéde után az összegyülekezett nép előtt magyarul felolvasták a latin nyelvű kiváltságlevelet. Ezután a római, majd az evangélikus templomban volt hálaadó mise. A római templomnál a katonák díszlövést adtak. Olyan sokan voltak a vendégek, hogy a Nagyvendégfogadóban 250, a Bundi kocsmában9 200 főre terítettek. A piacon lévő boltokban „két csatornyán folyt a bor”, a padlásaikról perecet és diót dobáltak a nép közé. Este fényes táncvigalmat tartottak. Az ünneplés azonban egyszeri alkalom volt, a kiváltságlevél aláírásának vagy kihirdetésének napja nem vált a továbbiakban a közösség számára jeles nappá. 5 A család tagjaival még éveken át egyezkedtek, perlekedtek, míg végül mindannyian elfogadták egymás feltételeit. 6 A XIX. század első felének ünnepi eseményeiről a városi elöljáróság hivatalos iratai csak rendkívül ritkán és szűkszavúan emlékeznek meg. Más felekezetek olyan jellegű forrása, amely beszámolna az ünneplésekről, még nem vált közkinccsé, részletesebb leírás csupán a Nyíregyházi Evangélikus Egyház Levéltárában őrzött ún. Történetkönyvben és a magántulajdonban lévő Susztek Sámuel tanító naplójában maradtak meg. „Történetkönyv, mellyben a nyíregyházi evangelika ekklésiának XIX-dik századtól kezdve évenkénti történetei - MiklósfFy Sámueltől szerkesztve és Nagy Sámuel, Susztek Sámuel és Mihályik Mátyás által írva a két első tizedben kivált néhai T. Jurányi Ádám kéziratából, más két tizedben már gazdagabb kút főkből merített adatok szerint 1841-ik és 42-ik években lehetőkép összegyűjtve és leírva az ekklésia oltárára hálás szívvel letétettek és akkori nagy érdemű Presbyter Uraknak ajánltattak.” Elérhetősége: http://library.hungaricana.hu/hu/view/E_Nyiregyhaza_Jkv_Egyhaz_Torte- net_1753_1855/ (megtekintés: 2016.06. 05.) (a továbbiakban Történetkönyv); Susztek Sámuel naplója megjelent: Galambos Sándor-Kujbusné Mécséi Éva: A reformkori Nyíregyháza hétköznapjai. Susztek Sámuel feljegyzései. I. Forrásközlés. In: Szabolcs-szamár-beregi Szemle, 33. (1998) 1. sz. 1-29. p.; Galambos Sándor-Kujbusné Mécséi Éva: A reformkori Nyíregyháza hétköznapjai. Susztek Sámuel feljegyzései. II. Forrásközlés. In: Szabolcs-szat- már-beregi Szemle, 33. (1998) 2. sz. 123-157. p. 7 Történetkönyv, 178. p. 8 V. Ferdinánd 1837. augusztus 31 -én írta alá a kiváltságlevelet. 5 A Történetkönyvben a Csillag kocsmát említik, mint ahova terítettek a város lakosainak. 154
